Sziasztok!- Ízelítő

Tudom, már régen nem jelentkeztem, amit sajnálok is, de hamarosan tudom hozni az első fejezetet, remélhetőleg még ma este. Nem szeretném elkapkodni, szeretném, ha ez most jól sikerülne :) De kaptok belőle egy kis ízelítőt, hogy még is milyen lehet :)

Mielőtt átadhattam volna magamat a sírásnak, két hideg kar érintett meg. Bíztam benne, hogy Edward jött vissza, úgy ahogy mindig is, de mikor felpillantottam, eltört bennem a mécses. Alice térdelt előttem szomorú arckifejezéssel, és vigasztalóan megölelt. Hangosan zokogni kezdtem, tudtam, hogy nem kellene, hiszen minden Cullen itthon volt ma, még se tudtam megállni. Akkora fájdalmat éreztem a mellkasomban, mint még talán soha. Rettenetesen fájt, hogy Edward most nem jött vissza hozzám, mint ahogy tenni szokta. Pár perc után mindig lehiggad és aztán visszaszalad, hogy egymástól bocsánatot kérve kibéküljünk. Most azonban nem jött vissza.

-Sajnálom Bella! Nem tudom mi baja Edwardnak, de minden rendben lesz, jó? – hálás voltam Alice-nek, ő ismert mindkettőnket elég jól, de még ő se tudta volna megmondani, mi a probléma kettőnk között. – Ez egy ilyen időszak, az esküvő előtt minden pár behülyül egy kicsit, de aztán a végén minden jól alakul!

- Nem értem, mitől borult ennyire ki! Hiszen én lehetnék a mérges, ismét Jacobbal dobálózott, pedig tudja mennyire rosszul esik! – felpattantam az ágyról, és dühösen felkaptam a táskámat.