Bűvölet 14.fejezet Part 1. - Kegyetlen játékok

 Előbb a fejezet, majd utána elolvassátok, amit írtam hozzá :))

Lelkemben talán még sosem dúlt ekkora háború, mint most. Talán még akkor sem, mikor megtudtam, hogy a srác, akibe beleszerettem nem ember. Akkor, tizenhét évesen végérvényesen és örökre megszerettem a nem mindennapi személyt. Most viszont olyan helyzetbe kerültem, ahol nem tudtam dönteni. Ebben csak egyetlen emberre számíthattam, aki szintén nem hétköznapi egyén volt.

Idegesen kopogtam az ismert ajtón, ami hamarosan ki is nyílt.

- Szia Jason – mosolyogtam a fiatal fiúra, aki álmosan pislogott rám barna szemeivel.

- Bella? Hát te?

- Jacob itthon van? – tudakoltam, miközben beengedett.

- Aha – kuncogtam kábaságán, de egyben sajnáltam is. A vérfarkasok élete sem könnyű. Jason is nagyon fiatal volt, még is apja nyomdokai lépett. Tudtam hol keressem régi barátomat, természetesen a garázsban volt. Halk lépteimet nem hallotta meg, bár az érzékei kora ellenére sem gyengültek. A szél hátam mögött fújt ezzel felkavarva illatomat. Jacob teljesen a motorháztetőbe temetkezett, de megérezve engem megpördült.

- Te még élsz? – vigyorogta, mire megforgattam szemeimet.

- Tudtommal.

Lezöttyentem az egyik gumi kerékre és legjobb barátomra néztem. Fájt a szívem, ahogy végig néztem rajta. Eljárt felette az idő, meglátszott, hogy mennyit öregedett. Fekete hajába már vegyült pár őszhajszál, arcán már kezdtek megjelenni a ráncok, szemeiből sosem ismert bölcsesség áradt.

- Végre lett egy kis időd rám? – fordult felém és megtörölte olajos kezeit egy ronggyal.

- Ne haragudj! Mostanában sok dolog összejött – lehajtottam fejemet, bűntudatom volt, amiért így elfeledkeztem róla. Pedig mennyi mindent tett meg értem, és sosem tudtam eléggé meghálálni.

- Hogy van a vérszívó barátod? – elmosolyodtam magam, Jacob ritkán nevezte nevükön a Cullen családot. Részben örültem neki, ez emlékeztette régi önmagára.

- Feldúlt – mondtam ki az igazságot elkomorulva.

- Én sose tudtam kihozni a sodrából – fintorgott, mintha ez lenne a legnagyobb problémája.

- Nehezen tudunk túl lépni a múlt sérelmein.

- Neki még is mi fáj? – csattant fel.

- Az, hogy nem vele vagyok – hangom elhalkult, mire bosszankodva felhorkantott. – Nem tud túl lépni rajta, hogy van valaki más…

- Muszáj lesz neki, nem? – felemeltem fejemet, hogy a szemeimbe tudjon nézni. Felnyögött a tekintetemben látottaktól. – Tudod jól, hogy nem csípem azt a Will gyereket. De neki köszönheted, hogy élsz.

- Ez az! – pattantam fel indulatosan és hadarni kezdtem. – Megmentett, hálával tartozom neki! És ő többet is érez irántam, sokkal… elakar venni, közös életet akar, de… én…

- Nem hozzá húzol ugye?

- Nem hagyhatom cserben azok után, amit tett értem – ráztam meg fejemet szomorúan.

- Nem kényszeríthet maga mellé – szisszent fel és szemében az ismert vámpír gyűlölet fellángolt.

- Nem tudom mit csináljak. Nem akarom Will-t megbántani, de nem maradhatok Edwarddal sem. Sarah megkért rá, hogy vigyem Scott-ot biztonságba és ezt fogom tenni. Nem maradhatok velük – rekedté vált hangom az elfojtott sírástól és kezeim remegni kezdtek.

- Te mindig a szívedre hallgattál – kérdőn néztem rá, ő pedig somolyogva meredt maga elé. – Ez sok esetben téves döntés volt. De önmagad maradtál. Mindig azt tetted, ami szerinted volt a helyes. Most is ezt kell tenned. A vámpíroknál ez a kockázatos. Az idő elteltével, talán már ők se ismerik magukat. Te ne változz meg!

- Mit tanácsolsz? – sóhajtottam föl fájdalmasan.

- Mintha bármikor is hallgattál volna rám – elhúztam számat csipkelődő hangjára, nem hagyhatta ki, hogy ne rója fel nekem ezt is. – De csináld azt, amit szoktál. Hallgass a szívedre.

- Könnyű azt mondani – motyogtam orrom alatt, mire harsányan felnevetett.

- Mindig mindent túlbonyolítasz! Egyszerűen tedd azt, ami neked jó. Mindig mást helyeztél előtérbe. Itt az ideje, hogy végre magadra gondolj.

- Azzal másokat bántok meg!

- Nem alakíthatod úgy mindig, hogy mindenkinek tetszen és senkit ne bánts meg vele. De ez az élet rendje. Vannak helyzetek, amikor viszont nem mi döntünk, hanem a sors helyettünk cselekszik. Nem véletlenül maradtál, még mindig itt. Megtehetted volna, hogy Will-lel maradsz, miután kiderült az igazság. De még is a Cullen gyerekkel maradtál, itt, ahol minden a múlthoz köt.

- Holly-ra gondoltál az előbb? – néztem fel rá szomorúan. Bágyadtan elmosolyodott és bólintott. – Nagyon hiányzik.

- Nekem is. De Jason nap, mint nap rá emlékeztet. A fiamnak fogalma sincs, hogy mennyire hasonlít rá. Sajnálom, hogy nem ismerte az anyját.

- Szerencsésnek mondhatom magam, hogy én ismertem – motyogtam és letöröltem könnyeimet.

Órákig beszélgettünk, akárcsak régen ő a kocsiját szerelte, én pedig végig aszissztáltam. Elmeséltem neki az elmúlt egy hónap eseményeit, az elejétől kezdve. Próbáltam neki elmagyarázni milyen az Edwarddal való kapcsolatom, de még én magam se értettem. Sarah és Scott-ról is meséltem neki, hangosan töprengtem mi lenne a legjobb megoldás.

- Miért nem jönnek ide?

- Ide? – szemeim kitágultak a döbbenettől. – La Push-ba?

- Itt vannak a legnagyobb biztonságban – rántotta meg vállát, de én továbbra is összevontam szemöldökömet.

- De ők vámpírok. Kétlem, hogy szívesen látná itt őket a falka.

- A határok már régen eltörlődtek, csak még senki nem merte kimondani. Ide még egy Volturi féle vérszívó se merné betenni a lábát. Túl a sok a négy lábon futó vámpír gyűlölő kutya.

- Meggondolom – motyogtam, még mindig megdöbbenve. – Majd beszélek Sarah-val.

- Most mennem kell – pattantam fel, mikor az órámra pillantottam. Edwardék elmentek vadászni és nem mondtam meg neki, hogy eljövök. Hirtelen ötlet volt és biztos kiakad, ha nem talál a házban.

- Olyan, mint régen? – megpördültem, hogy szembe nézzek vele, hangjából csak a szórakozottság áradt, szemei pedig örömtelien csillantak meg.

Szemeimbe ismét könnyek gyűltek és visszasuhantam hozzá, majd megöleltem. Jacob volt, mindig is a legjobb barátom és fogalmam sem volt róla, mi lesz, ha már nem lesz velem. Annyi mindenen segítettük át egymást, képtelen lennék egy olyan világban élni, ahol ő nem lenne.

-Olyan, mint régen – suttogtam, és beszívtam kellemes illatát. Még mindig sokkal magasabb volt nálam, és még mindig védelmet nyújtottak számomra karjai. Ha valahol, akkor az ő ölelésében otthon éreztem magam. És egy kicsit úgy éreztem, mintha semmi se változott volna és még mindig halandó lennék.

Akárki akármit mond, a vámpírság hatalmas előnye a gyorsaság. Röpke tíz perc alatt már vissza is értem a Cullen házba. Szívem hevesen vert, féltem, hogy Edwardék hamarabb értek vissza. Megnyugodtam, mikor a nappaliba mentem, és csak Rose-ékat találtam.

- Siettem – fújtam ki a levegőt és leültem a földre közéjük. Scott az üvegasztalnál térdelt és rajzolta, tervezgette tovább a strandot, amit elképzelt. Már egy hónapja felvetette az ötletet, de odáig még nem jutottunk el, hogy meg is valósítsuk. Csalódott volt, ezért el is döntöttem, hogy holnap végre lépni fogunk az ügyben.

- Mindjárt itt lesznek – nézett fel Alice vigyorogva a kártyájáról. Sarah-val és Rosalie-vel pókereztek, majd engem is belevettek. Mosolyogtam, majd elvettem a kártyáimat. Egyikőnk se tudott, csak valamennyire, de fogalmunk se volt róla, hogy mit csinálunk.

- Biztos, hogy ezt így kell? – húztam fel szemöldökömet, mikor Sarah letette a kártyáit. Tanácstalanul néztünk össze a lányokkal, majd egyszerre kirobbant belőlünk a nevetés. Pont ebben a pillanatban sétáltak be a fiúk. Furcsálltam, hogy Emmett és Jasper komoly arccal ültek le közénk, és Edward sehol se volt.

Kérdőn néztem rájuk, mire mindketten váratlanul kezdtek el hangosan nevetni.

- Lemaradtunk valamiről? – nézett férjére Rose, aki már szinte fuldoklott.

- Majd mindjárt meglátod – vigyorogta Jasper és leült Alice mellé. Hallottam az ajtó csapódást, de nem volt időm megfordulni, Edward már a nappali közepén állt és kétségbeesetten nézett körül.

- Hol van Bella? Hol van Bella?

- Hahó! – intettem kezeimmel – Itt vagyok!

- Oh, hálistennek – úgy tűnt, mintha hatalmas kő esett volna le a szívéről, majd hirtelen előttem termett és felrántott a földről. A kártya kihullott a kezeimből, miután megragadta őket. – Hidd el, tudom, mit csinálok! – arany szemei felizzottak az izgatottságtól, majd letérdelt előttem. Szemeim kidülledtek meglepődésemben és oldalra néztem a többiekre. Meglepetten sikoltottak föl Alice-ék, és ugyanolyan döbbentek néztek, mint én.

- Edward… - megköszörültem torkomat, de továbbra is úgy meredt rám, mintha most látott volna először. -  Mit csinálsz?

- Tudom, mit akarok! Nem szeretném, ha bármi is közénk állna. Hozzám jössz feleségül? – olyan gyorsan darálta el nekem a mondandóját, hogy felfogni se tudtam. Tátott szájjal néztem az előttem térdelő fiúra, és egyszerűen egy szó nem jött ki a számon. – Hozzám jössz Bella? – ismételte, mire végre felocsúdtam.

- Edward – kezdtem lassan és mosolyra húzódott szám. – Vegyél egy mély lélegzetet és gondold át, hogy most milyen nevetségesen nézel ki. Te nem akarsz elvenni engem!

- Dehogynem! – háborodott föl, és végre felállt, de továbbra is a kezeimet szorította. – Azt akarom, hogy velem maradj és ha ehhez egy házasság kell, akkor nem érdekel.

- Egy papír meg két karikagyűrű szerinted megállítana? – húztam fel szemöldökömet kétkedve. Összeráncolta homlokát, majd végül türelmesen bólintott. – Edward – kiszakítottam kezeimet és a hajamba túrtam. Nem szerettem volna megbántani, de kétségbeesett szemei elárultak nekem, hogy miért csinál most ekkora hülyeséget. – Tényleg elakarsz venni, vagy csak félsz, hogy egyszer elmegyek Will-lel? – kérdeztem némi éllel a hangomban. Hirtelen zavarban lett és a testvéreire nézett, akik nem zavartatva magukat nekünk szentelték figyelmüket.

- Talán ezt kettesben kéne megbeszélnünk – motyogta és beletúrt hajába. – De tényleg szeretlek és tényleg elakarlak venni. Szóval hozzám jössz?

Mielőtt megszólaltam volna Emmett és Jasper torkát házat rengető nevetés hagyta el. Összehúztam szemeimet, majd eléjük léptem. Próbálták abbahagyni, de kevésbé sikerült neki.

-Mit mondtatok neki? – szisszegtem, mire hátrább húzódtak tőlem.

- Csak beszélgettünk – rántotta meg vállát Emmett.

- Aha – jegyeztem meg nemes egyszerűséggel.

- Ugye nem gondoltad komolyan? – nézett rám Jasper, még mindig szórakozva. – Edward fél az elkötelezettségtől.

- Mi? – fakadtam ki, majd elnevettem magam. – Ez hülyeség, Edward abban a korban született, amikor a házasság…- megakadtam, majd Edwardra néztem, aki csak félszegen mosolygott. – Te szereted a házasságot, nem?

- Mióta ismerlek próbálom elnyomni magamban ezeket az érzéseket – mosolyogta, majd megfogta karomat és magához rántott. – Szeretnék mindent úgy alakítani, hogy neked jó legyen.

- Ezt majd megbeszélitek kettesben – megforgattam szemeimet Emmett beszólására, majd megfordultam, de továbbra is Edward derekát öleltem. – De kérdésem van! Ti most pókereztek?

- Csak próbálunk – kuncogtam el magam.

- Ugyan, megy ez! – fakadt ki Rosalie, majd ismét felrakott egy jó nagy tétet.

- Ugye tudod, hogy azzal nem fogsz nyerni? – kotyogott közbe Emmett a lapjait fixírozva.

- Hülye! – visított fel Rosalie, és egy hatalmas tarkóst adott Emmettnek. – Nem mondjuk el a lapjainkat!

- Lányok, ti nagyon nem tudtok játszani – rázta meg fejét Jasper lemondóan.

- Majd belejövünk – húzta fel orrát sértetten Alice.

Jól szórakoztam rajtuk, vicces volt a civódásuk.

- Nem mindegy? Amúgy is férfiaknak való játék a póker – felhúztam szemöldökömet és Edward-ra néztem, aki mintegy természetesnek jelentette ki ezt.

- Kan buli?

- Egyszerűen nők nem tudnak játszani – fúrta szemeit enyémbe, majd homlokon puszilt.

- Nem – rántottam meg vállam. – Te ti megtaníthatnátok.

Edward összenézett fivéreivel és kirobbant belőlük a nevetés.

-Ez hímsoviniszta felfogás – karba fontam kezeimet, és sértődötten néztem rájuk.

- Vagy csak egyszerű tény? – összeszorítottam számat, hogy ne csússzon ki valami sértés. Ez bosszúért kiáltott!

folyt.köv.

Na igen, meghoztam végre a következő fejezet első felét. Sajnálatos módon, nem úgy sikerült a hétvégén, ahogy terveztem így csak ennyit sikerült összehoznom, de valószínű, hogy holnap sikerül befejeznem és akkor felrakom :) Tudom, rengeteget késtem, nem is tudok rá mondani semmit, de igyekszem visszazökkeni, és valószínű, hogy most már hétvégente lesz friss mindig :)) Jó lenne ennyi kimaradás után egy kis löket, adhatnátok pár kritikát vagy ilyesmi, még akkor is ha nagyon rövidke lett vagy hasonló :SS visszazökkenek ígérem, és akkor a fejezetek is jobb színvonalasak lesznek :)) Puszi nektek! (UI: megint nem tanultam semmit, mert ezt meg kellett írnom xD)