komment és friss?!

Sírógörccsel kérlek titeket, hogy nézzetek be és komizzatok, vagy akármi :( Nagyon szomorú vagyok, semmi jelzést nem kaptam... (jah és aki a negatív cikkre klikkelt, legalább indokold már meg, hogy mi a rossz benne! Oké értem, közvélemény-kutatás, de ha rossz, akkor segíts már benne, hogy mi. Egy klikkelésből marha sokat értek.) Igen, nem véleményt vagy kommentet, de volt aki arra szavazott, hogy jobb, ha pihentetem az írást, mert egyre rosszabb vagyok. Lehet, hogy így van?! Nem tudom, MERT LESZARJÁTOK! bocs a kifejezésért xD tudom, tudom, régen hoztam már frisst itt, amit sajnálok, de látjátok, mivel titeket se érdekel, ami nem ehhez kapcsolódik, úgy az én hangulatom is a béka feneke alatt van, tehát semmi kedvem vagy energiám írni. Ötleteim lennének, simán írnék, de már lassan úgy vagyok vele, hogy mi a francnak?? Olvassa egyáltalán még valaki? Érdekel még valakit? Tudom, sokan inkább a Twilight témájú dolgokat szeretitek, én viszont már kezdek beleunni. Így meg főleg...

http://elerhetetlenszerelem.blogspot.hu/

Itt az oldal, ha érdekel egyáltalán valakit. Ha nem, akkor törölni is fogom, semmi értelme nincs. Majd a magam örömére írogatok mindent. Egyébként is magamnak kezdek írni, de azért szeretnék pár visszajelzést, hogy mi a hiba. Ha nem kapuk építő jellegű kritikát, akkor nem fogok fejlődni. (üzenem ezt a fentinek)

Na sziasztok, csak ennyit akartam. Lehet, hogy be is fejezem ezt az egészet, és csak is kommentelő leszek azoknál, akiknek még sikerül írniuk. Na pá ^^ (egyébként bocsánat a kirohanásomért, tisztelet a kivételnek, akiket talán érdekel még valamennyire ez az egész)

Nézzetek be kérlek szépen :)))))

http://elerhetetlenszerelem.blogspot.hu/

Tudom, tudom...

Tudom, tudom már megint nem frissel jöttem nektek. Jelenleg nem azon dolgozom, (pedig kéne) amit igazából nagyon sajnálok :S Elhanyagoltam most ezt a történetet, igyekszem visszazökkeni :)
Ööö egyébként kinek hogy tetszett Az utolsó mohikán?? Véleményeket kérek szépen :D (persze csak, aki látta) kérdés! Oké, annyira nem zavar, hogy nem tegezik egymást a szerelmesek, de... és most jön a lényeg... amikor kicsit elbújva csókolóznak, akkor Cora miért olyan kétségbeeset?? Az utolsó egy-két napban biztos láttam már a filmet, úgy tízszer és nem untam még mindig meg. Próbálok minden picike részletre figyelni, ugyanis szeretnék írni egy kis novellát. Nekem Cora és Nathaniel a kedvencem és zavart, hogy annyira nem bontogatta ki a film szerelmüket, így én novellában megtenném, persze csak is a filmet követve. Ezért minden egyes apró dologra fel kéne hívni a figyelmemet :) Ehhez egy kis segítségre lenne szükségem, ha nem nagy gond, és írjatok bármilyen dolgot, ami a filmmel kapcsolatos :)
Nagyon sajnálom, hogy már jó ideje nem frissel érkezem,hanem mással, (minden más baromsággal) próbálok ráhangolódni, de most nagyon nem ott jár a fejem. Kezdek kiakadni, hogy közeledik az utolsó évem a középsuliba, mindjárt érettségi, plusz már maga az iskolától hányingert kapok, szóval kezdek bedepizni hogy csak másfél hét van kb a nyárból xD Plusz, mint mondtam ez a film most olyan szinten megragadott, hogy képtelen vagyok elszakadni tőle ^^ 
Jah, még valami!!! A vízeséses/barlangos résznél, nagyon értelmetlen a szinkron, vagyis szerintem az. Hát Cora azt magyarázza, hogy menjen el, és mentse az életét, erre a hapsi meg elkezd vele kiabálni, hogy elmegy. Hát nem azt magyarázza a csaj??? Vagy én vagyok hülye, vagy a magyar fordítással vannak gondok xD
Na, van pár lélek, aki tudna nekem segíteni ebben?? :$

tyűűűha O:

Sziasztok! :D Mi a helyzet az írói világban? Nos több dologgal is jöttem ismét.
1. Az egyik. Nagyon nagyon, de nagyon elkeserít, hogy egy csomó jó író fogja és abbahagyja az írást. Megértem valamilyen szempontból, hogy már unalmasak a Twilight fanfiction-ök és lassan már a Kristen-Robert történetek is. Előbb utóbb maga az író is slampossá válik és egyszerűen nem tud tovább jutni. Anno én is ebben a cipőben jártam, hogy már magam sem tartottam érdekesnek azt, amit írok. Elszomorít, hogy milyen sokak kerülnek ebbe a csapdába, de aki szeret írni, van tehetsége hozzá, az véglegesen úgyse hagyja abba. Én is az írásban tudom kiélni magam, és bevallom, hogy kezdem én magam is úgy érezni, hogy nem elég jó, amit írok, már én se érzem azt a nagy hevességet, amikor belevágtam ebbe a történetbe. De nem maga az írást akarom abbahagyni, hanem egyszerűen valami másba belevágni esetleg. Ettől függetlenül a mostani történetemet még be fogom fejezni mindenképp.

2. Ha már ennyire felkapott lett A szürke ötven árnyalata, akkor lenne egy kérdésem. Azt mondják, hogy Alkonyat fanfiction-ként kezdődött, és tulajdonképpen a történet menete majdnem hasonlít is rá: lásd első kötet-elhagyás ~New Moon. Nyilván tudjuk, hogy a 3. kötet végén happy end lesz, akkor szintén lesz benne lánykérés, és miután összeházasodnak Ana gyereket fog várni? Nem az, hogy nem lenne jó, nyilván szuper lenne, hiszen ebbe a könyvben nincs semmi természetfeletti, szinte a való életben játszódik.

3. Ajánlotok nekem, valami jó könyvet? Nem muszáj természetfelettinek lennie, de hasonló lehet. Nem kell csöpögnie a nyáltól ezért is tetszik A szürke ötven árnyalata, amiben pont annyi romantika van, ami még elviselhető. Szívesen olvasnék már valamit, hogy egy kicsit kiragadjam magam a Twilight őrületből, és RobSten-ből :D bár szeretem őket ^^ (röpke megjegy. - Imádom Az utolsó mohikánt filmben, megunhatatlan csak két nap alatt már 3szor néztem meg és még mindig imádom. Kaptam olyan nagy ajándékot, hogy megkaptam könyvbe is de lehidaltam. Engem főleg a romantikus szála érdekelne (ettől függetlenül köszönöm Devilnek) nem tud valaki róla magyar fanfiction-t? XDD Esetleg  A Szürke ötven árnyalatából - az igazi könyvhöz kapcsolódóan - tudtok kitalált történetet? Aki már elolvasta az első kötetet, esetleg nem talált ki valami folytatást?

4. Igazán sajnálom, de nem tudom mikor fog a friss érkezni :( igyekszem vele, amennyire tudok már belekezdtem, csak nem tudom miért .. megakadtam. Az ötlet meg van, inkább talán kedv nincs hozzá, hogy neki üljek írni. Nem kell aggódni, nem rémiszgetni akarok senkit, mindig így járok aztán hopp egyszer csak kedvem szottyan neki ülök és pár fejezet megírok hirtelen :D

5. A saját történetemmel kapcsolatban, ha megírom az első fejezetet esetleg van rá igény, hogy egy másik blogot csinálva neki felrakjam?

na ennyi lenne xD örülnék, ha írnátok valami véleményt, hozzászólást vagy.. akármit :D
Puszi nektek ^^

Szisztok!! :))

Nos, több kérdésem is lenne most hozzátok :)
Az egyik, hogy valaki esetleg nem tudná nekem megszerezni ezt? : James Fenimore Cooper - Az utolsó mohikán? És nem találtam sehol, ahol le tudnám tölteni, gondoltam vannak nálam sokkal okosabbak xD Nekem az a verzió kéne, amit meg is filmesítettek 1992-ben :) Nekem nagyon tetszik a film és érdekelne, hogy vajon a könyv is ugyanolyan jó-e. (bár nem fogom tagadni, hogy főképp a romantikus szálakra vagyok kíváncsi, könyvben azért jobban kibontakozik, mint egy filmben :) lásd: Alkonyat xD
A másik dolog, pedig az lenne, hogy szeretnétek-e, ha befejeztem a saját történetem első fejezetét, hogy nyissak neki egy másik blogot és felrakjam?                                                                                                                                                                                                                                                                                             

Bűvölet 13.- Ajándék...

Sziasztok! Siettem a kövivel, hosszúra sikeredett, mondjuk :) 10 oldal lett, ami nálam nagy szó, szerintem ez már valami az előzőekhez képest :) Jó olvasást hozzá, remélem tetszeni fog nektek :)

Zihálva ültem fel az ágyban és ijedten néztem körbe. Igazi halálfélelmem volt. Nyögve temettem kezeimbe arcomat, és mélyeket lélegeztem. Szörnyű rémálmom volt. Újra éltem minden szörnyűséget, ami történt velem csak mindent egy nap leforgása alatt. Újra láttam magam előtt Charlie arcát. Ordított, hogy segítsek neki, mentsem meg, de nem tudtam. Will lefogott, mielőtt Victoriá-ra támadhattam volna. Kezeim remegtek az álmom hatása miatt, és szemeim könnyesek voltak. Nem segített a helyzetemen, hogy mikor oldalra néztem nem volt mellettem senki. Keserű mosollyal az arcomon vettem tudomásul, hogy Edward elment mellőlem. Nyilván Will miatt…

- Hahó! – emlegetett szamár. Jegyeztem meg magamban, és próbáltam valami mosolyfélét összehozni neki. – Minden rendben?

- Igen, persze – bólintottam, megjátszott határozottsággal. Nem voltam jól, sőt nagyon rosszul éreztem magam. A szívemben erős fájdalmat éreztem, még mindig magam előtt láttam Charlie kíntól eltorzult arcát, és még mindig hallottam a fülembe a kétségbeesett kiáltását.

- Szomorú vagy, hogy elmegyek igaz? – Will leült mellém, és elnéző mosollyal vizslatott.

- Fején találtad a szöget – mondtam szomorú mosollyal arcomon. – Fél év sok idő – úgy tűnik, kezdek beletanulni, hogyan verjek át egy hozzám közel álló személyt. – Hiányozni fogsz.

- Hamar eltelik, meglátod – megsimogatta arcomat, de érintése nem esett jól. Talán a bűntudat miatt – hogy nem érdemlem meg tőle ezt a gyengédséget, mikor tegnap este is egy másik férfivel feküdtem az ágyban – vagy, talán azért mert Edward kezét sokkal puhábbnak éreztem, kellemesebbnek.

- Hát persze, többet is kibírtunk már – nem néztem a szemébe, egyszerűen nem ment. Úgy érezném, hogy átlát rajtam, mindent tud, és csak élvezi, hogy megalázkodok előtte. Szomorúságomat tényleg a távozásának tudta be, pedig még mindig a rémálmom nyomasztott.

- Mennem kell, Maria már nagyon türelmetlen – bólintottam, jelen pillanatban csak arra vágytam, hogy elmenjen. Hozzám hajolt, majd hevesen megcsókolt. Felnyögtem, annyira nem kívántam most ezt. Nem akartam megbántani, így valamennyire viszonoztam. – Na! Ennyire ne legyél szomorú! Szeretlek – még egy erőszakos csókot nyomott számra, majd homlokon puszilt és kiment.

Összeráncoltam homlokomat, majd nyöszörögve visszahanyatlottam az ágyba. Rég éreztem magam ennyire ramaty állapotban. Legszívesebben egésznap az ágyban feküdtem volna és bőgtem volna. Igen, ma ehhez volt kedvem és ezt is fogom csinálni.

Edward szemszöge:

A pokolba kívántam Will-t, mikor meghallottam gondolatait, így muszáj voltam ott hagynom Bellát. Még nincs itt az ideje, hogy Will-t szembesítsük a tényekkel, miszerint Bella mindig is velem fog maradni. Nem tudtam, honnan jött ez a hirtelen magabiztosság, de a viselkedéséből csak ezt tudtam levenni. Ismerem Bellát, mint a tenyeremet, ha igazán szerelmes lenne, akkor elmondott volna Will-nek mindent. Annyira ragaszkodott hozzá, hogy elméleteket kezdtem gyártani, talán megfenyegette. Láttam Bellán, hogy görcsösen fél Will-től, ez pedig bosszantott. De semmi sem sietett a segítségemre, Will gondolatai egyszerűek voltak, és sajnos semmilyen információval nem rendelkeztek.

Épp, hogy leértem a nappaliba, Will már be is lépett az ajtón, mögötte Maria-val és Jazz-zel.

- Hát, lassan mi megyünk – mormolta Maria, és mosolyogva integetett mindenkinek. – Köszönöm, ezt a röpke vendéglátást, remélem, még találkozunk.

- Remélem nem – visszafojtottam kuncogásomat, és megböktem Alice-t.

Sarah is megjelent, és először meglepődve nézett a többiekre, majd cinkos mosollyal az arcán összepacsizott Alice-szel.

Will kényelmetlenül érezte magát nálunk, így úgy gondolta, jobb, ha mihamarabb távoznak. Egyetértettem az ötletével.

- Megyünk melózni – csak bólintottam Emmett-nek, tekintetemmel az emeletet szuggeráltam.  – Jasper menjünk haver!

- Menj előre, majd én is megyek – Jasper-re kaptam fejemet, aki Alice-re nézett. Végre, talán megtört a varázs és észrevette, hogy van egy felesége! Feltett szándékomban állt beszélni vele. Jó vele a kapcsolatom, függetlenül attól, ami történt Bella utolsó születésnapján.

- Szóval ti mindnyájan csináltok valamit? – nézett ránk kitágult szemekkel Sarah, és próbált úgy csinálni, mintha Maria már nem is lenne ott.

- Igen – Alice vigyorogva rakta karját Sarah vállára. – Carlisle orvos, mint tudod. Mindig praktizál valahol. Az ő papírjaival, és képzettségével nincs problémája a munkakereséssel! Esme hol, mit csinál. Mindig a kedvétől függ. Általában lakberendező vagy virágos. Mi pedig mindig iskolába járunk. A látomásomtól vagy a kedvünktől függ, hogy középiskola, gimi vagy valami főiskola esetleg egyetem. Ha egyetemre járunk, akor kicsit több időt tölthetünk egy városban. De az elkövetkezendő pár év más lesz! Rose és én butikot nyitottunk, ami nagyon is jól jött a helyieknek! Kell jó pár divattanács ennek a népnek – Sarah-val felnevetettünk Alice szörnyülködésén, mintha ez lenne a világ legnagyobb problémája. – Emmett és Jazz műhelyet nyitottak a forks-i lakosoknak kedvező és elfogadható árajánlattal.

- És Edward? – nézett felém felhúzott szemöldökkel. Vigyorogni kezdtem Alice viszont összehúzta szemeit és grimaszolni kezdett.

- Edward is velünk szokott iskolába járni. De idén úgy döntött, hogy a nincs kedvem semmihez és nem csinálok semmit, csak a semmittevés fogalmát képviseli.

Nevettem rajta, amihez Sarah is társult.

- Indulhatunk– felkaptam fejemet Will hangjára és alig vártam, hogy végre elmenjenek.

- Mehetünk – mormolta Maria, de nem fogta fel, hogy alattvalója indulni készül. Jasperrel a háttérben beszélgettek, kizárva a külvilágot. Alice-t egyre jobban irritálta így jobbnak láttam elterelni a figyelmét.

- Alice, Scott új terve megvalósítható?

- A medencés ötlet? – kuncogott fel Alice.

- Micsoda? – Sarah kitágult szemekkel nézett ránk, értetlenkedve kapkodta fejét. – A fiam kitalálta, hogy medencét akar? Ne haragudjatok, majd beszélek a fejével!

- Ugyan már, semmi szükség rá! – mosolyogtam rá melegen, amit szégyenlősen viszonzott. – Gyerek, sok kívánsága lesz még. És ez talán még olyan kívánság, amit teljesíteni is tudunk.

- Kivitelezhető, de azért beszéljünk Esme-vel – nézett hátra felénk Alice, majd vissza is fordult Jasper és Maria páros felé, akik ölelkeztek.

- Kösz mindent még egyszer – mosolygott ránk Maria, majd Will-re nézett, aki csak biccentett felénk. Jasper kikísérte őket, mi addig kényelembe helyeztük magunkat a nappaliba, várva, hogy visszajöjjön.

Mikor megjelent, Alice felé fordult bűnbánóan.

- Meg tudom magyarázni.

- Akkor hajrá – intett felé nagyvonalúan. Kárörvendő voltam, örültem, hogy Jasper-t egy kicsit megbünteti ezzel a viselkedéssel.

Jazz gyors, feszült pillantással nézett felém, majd zavartan megköszörülte torkát.

- Lehetne, hogy kettesben beszélünk?

- Héj, bármit mondasz, úgyis tudni fogunk róla – Sarah morcosan fészkelődött helyén, és pillantott fivéremre.

- Még is szeretnék először a feleségemmel tárgyalni – szisszent fel Jasper keményen.

- Nahát, rájöttél, hogy ő a feleséged? – vigyorogtam elismerően.

- Baszódj meg Edward!

- Ezzel a lelkembe tiportál – néztem rá, mire megforgatta szemeit.

- Inkább Bellát kéne megnézned, nincs valami jó állapotba – somolyogta, mire felpattantam.

- Ne vetítsd rá a saját problémáidat, van neki elég baja! – morogtam neki, mikor elhaladtam mellette.

Nehéz volt elfogadnom, hogy pár percre nem Bella körül forogtak a gondolataim, habár a távoli figyelmem, sose terelődött el róla. Még is aggasztott Jasper, és Alice is.

- Jó reggelt Ed bácsi!

- Tudtam, hogy meg kellett volna találnom az örök fiatalság forrását – motyogtam orrom alatt, majd mosolyogva felnéztem Scott-ra, aki a lépcső tetején állt. – Nincs még korán a felkeléshez?

- Áh, nincs! – harsogta hangosan. Kirobbanó jókedve volt, ami még egy depressziós emberre is ráragadt volna. – Hamar el kell kezdeni rajzolni a medencét!

- Erről majd később tárgyalunk – intettem felé, mire tökéletes fogsorával vigyorgott fel rám. Meghallottam Bella hüppögését, és aggódni kezdtem. – Scott, menj be nyugodtan a szobámba, találsz ott a tervezéshez szükséges eszközöket!

- Bemehetek? – szemei gyermeki izgalommal csillantak meg, mire nevetnem kellett.

- Igen, de… - a kis srácnak, több se kellett már el is szaladt előlem. – Azért ne nyúlj a laptophoz – kiáltottam utána.

Bár jelenleg a laptop volt a legkisebb problémám. Minden egyes sejtembe félelem került, mikor meghallottam, hogy Bella sír. Mindenre gondoltam már rémületembe, de azért kissé megnyugodtam, mikor végre benyitottam a szobába.

Bella fejére húzta a takarót, és nyöszörögve fickándozott.

- Ennyire ne viseljen meg Will távozása, majd én, megvigasztallak – mosolyogtam, majd lehúztam róla a takarót.

- Nem róla van szó – rázta meg fejét, miután felült. Összekócolódott haja keretezte szív alakú, szenvedő arcát, és barna könnyes szemeit.

- Akkor mi a baj? – elkomorulva ültem le mellé, majd kisimítottam egy tincset arcából.

- Most ilyen kedvem van – megrántotta vállát, de tudtam, hogy ennél többről van szó. Ő sose volt egy hisztérikus jellem, mindig nyugodt és kiegyensúlyozott lány volt. Könnyű volt felbosszantanom, de akkor se féltem, hogy igazán mérges rám, és mindig édes volt a kibékülés is. – Egész nap itt fogok feküdni és fagyit eszek.

- Arról szó se lehet! – fakadtam ki mulatva ábrázatán, és felállva lentebb rángattam róla a takarót. – Talpra! Kellj fel! Süt a nap, csiripelnek a madarak…

- Van, aki ezt még beveszi? – nyögött fel, de legalább már félig mosolygott.

- Majd találunk valakit – vigyorogtam rá, mire kuncogni kezdett.

- Tőled ki is telne.

- Hát persze – bólintottam szórakozottan, majd miután látva, hogy nem akar megmozdulni, megforgattam szemeimet. Kényelmesen ült az ágyán, és nem úgy látszott, akinek a felkeléshez vannak tervei. – Vagy magadtól összeszeded magad, vagy segítek, de azt nem fogod megköszönni – a boldogságom határtalan volt. Olyannyira örültem neki, hogy fél évig itt marad – ráadásul egyedül – mint még soha. Képtelen voltam komoly lenni, bármire képes voltam ebben az állapotomban. Rég éreztem magam ennyire felszabadultnak. Nem tudtam problémára gondolni ezekben a percekben, csak hagytam, hogy könnyed hangulatom magával ragadjon. És Bellával is könnyebb volt így viselkednem, mintha folyton komolyak lennénk. – Na?

- Azt hiszem, meg próbálom egyedül – fintorgott rám, mivel kiugrasztottam az ágyból. Örömmel vettem tudomásul, mikor sóhajtva felállt az ágyból és a fürdő felé vette az irányt. Úgy gondoltam, már magára hagyhatom, már nem fog visszafordulni. A folyosón hallottam, hogy Alice és Jasper hevesen vitatkoznak. Nem akartam beleszólni, az ő dolguk megoldani ezt a problémát, de aggódtam mindkettőjükért. Ha Alice elhagyná, az Jasperre beláthatatlan következményekkel járna. Ők legalább biztosan lehetnek a másik szerelmében, és ha szétmennek, akkor nem egy másik férfi miatt.

Hagytam, hogy Bella letusoljon és felöltözzön, addig én lesiettem a garázsba, a megrendelt autóhoz. Mosolyogtam, majd kiálltam a ház elé. Kockázatos játékot űztem Bella érzelmeivel. Néha egy-egy pillanatra megriadok, mi van, ha a szilárd elhatározottsága mögött tényleg lappang valami valós érzelem Will felé. De ahogy reagál rám, az érintésemre és a csókjaimra, semmi kétségem nincs. De féltem a mostani reakciójától. Még akkor kerestem meg a régi autók üzletét New York-ban, mikor még Cathrine élt velünk. Mielőtt odaadhattam volna neki, kiderült, hogy egy nagy átverés volt, így maradt a garázsban. Itt volt az alkalom, hogy Bella megkapja. Tartottam, mit fog Bella szólni, ha meglátja a régi furgon igazi mását, kicsit jobb állapotban. Vagy a pokolba kíván, amiért felszakítottam egy ilyen mély sebet, vagy visítva ugrik a nyakamba, és hálálkodni fog.

Eltelt már egy kis idő, gondoltam egyet és visszasiettem a házba. A konyhából hallottam neszelést, így homlokráncolva oda mentem.

- Ezt nem hiszem el! – kiáltottam fel meglepetésembe, mire Scott és Bella is felkapta fejét. Mindketten a pultnál voltak, és csoki fagyit ettek. Scott élvezve, Bella inkább csak szomorúságában. Elég nagy rossz hiedelemnek tartottam, hogy a csokoládé boldogságot éreztet, bár volt valamiféle tudományos magyarázat rá.

Bella amolyan, felkeltem, de hagyj békén tekintettel nézett rám. Megráztam fejemet, majd végig néztem Kedvesemen. Gyönyörű barna haját lazán, hanyagul kontyba gumizta, ahonnan rendezetlenül kilógott pár hajtincse arcába. Csodálatos, vékony testét, egy nagy szürke kapucnis, kenguru pulcsiba takarta, ami a feneke alá ért. Szememmel szabad, vékony lábait méricskéltem, láttam, hogy a pulcsi alól kilóg a kis szabadidő nadrágjának széle. És persze elmaradhatatlan volt otthoni öltözékéhez a vastag, puha, szőrös rózsaszín csíkos zokni. Kuncogtam rajta, Bella ritkán öltözött így, akkor is csak tudatni akarta a külvilággal, hogy mennyire nincs jó hangulata. Szerintem meg vétek volt ennyire elrontania kívánatos kinézetét. Még is, még így is a legkívánatosabb nőnek véltem.

- Ha már így összeszedted magad – megköszörültem torkom, majd közelebb léptem hozzájuk. Felhúzta szemöldökét a vidám hangnememre – akkor gyere velem, odaadom az ajándékodat.

- Most nincs kedvem hozzá – szemöldöke ráncba szaladt, majd egy nagy kanállal nyúlt a fagylalt felé. Megforgattam szemeimet, és hagytam, hogy megegye. Az utolsó cseppeket nyalta le a kanálról, mikor az én önfegyelmem is megtört. Olyan vágyat keltett bennem, - ahogy élvezettel nyalta a kanalat, - hogy minden egyes tervem semminek tűnt és csak is őt akartam.

- Nem kérdeztem, hogy van-e kedved hozzá – somolyogtam és kézen fogva őt húztam magam után.

- Mikor lettél te ekkora bunkó? – kitágult szemekkel pördültem meg mérges hangjára és megtorpantam. – Nincs kedvem semmihez most, olyan nehéz felfogni?

Bella ingerülten tépte ki kezét ujjaim fogságából és az emelet felé tartott. Nem vallott rá ez a viselkedés.

- Csak segíteni akarok – motyogtam orrom alatt bűnbánóan.

- Ne haragudj, sajnálom! – Bella visszasietett hozzám, és megsimogatta szomorú arcomat. – Nem vagyok a legjobb passzban most. Tudom, hogy csak segíteni akarsz, hogy jobb kedvem legyen, de most nem lesz. Túljutok ezen, csak kell egy kis magány.

- Meg néznéd, előbb mit kapsz tőlem? – kérdeztem bágyadtan, de persze tudtam a választ. Bella túl jó lelkű volt ahhoz, hogy engem megbántson. Láttam barna szemeiben, mennyire nem kívánja ezt most, de rábólintott. Rámosolyogtam, amit félszegen viszonzott.  – Hunyd be a szemed – mondtam neki halkan, amit engedelmesen meg is tett. Melegség öntött el, hogy ennyire vakon megbízik bennem. Ilyenben legalább is megbízik. Ha már érzésekről van szó, azt hiszem keményen megrendült a bizalma, nagyon sok mindent meg kell tennem, hogy újra visszakapjam.

Levezettem őt lassan a lépcsőn, miközben folyamatosan figyelmet, hogy nem les-e.

- Itt vagyunk – mondtam, mire szemeit felnyitotta. Töretlen mosollyal álltam előtte, ő pedig kérdőn megrántotta vállát.

- Mit kell látnom?

A háta mögé mutattam, ő pedig vonakodva, de megfordult.

Bella szemszöge:

Nem tudtam elhinni, amit magam előtt látok. Könnyek szöktek a szemembe, és tátogtam meglepődésemben. Szám elé kaptam kezemet, a levegő a tüdőmbe szorult és hitetlenkedve ráztam meg fejemet. Ugyanaz a régi autó állt előttem, amit anno Charlie-tól kaptam. Csak nem volt annyira megviselve, de ugyanaz volt.

- Hogy… hogyan… - dadogtam és nevetve Edwardra néztem.

- Már sokkal hamarabb itt volt, csak eddig nem volt alkalmam neked megmutatni, illetve odaadni. Elméletileg annak a Bellának vettem, aki itt lakott velünk egy évig. De a szerencse, vagy éppen te úgy hozta, hogy az igazi Bellának tudom odaadni – csak mosolyogni tudtam és kétkedve ráztam fejemet. Ez felfoghatatlan. Edward félreértette könnyeimet, mert mentegetőzni kezdett. – Nem akartam felszakítani a régi sebeket, de úgy gondoltam, hogy jól fog esni. Egy csepp a múltból.

- Edward ez… ezt nem is tudom megfogalmazni – boldog nevetéssel simítottam végig a vörös festékű négykerekű jármű ajtaján. Könnyeim továbbra is áztatták arcomat, de ezek a boldogságtól csordultak ki.

- De ugye elfogadod? – olyannyira sírni kezdtem, hogy beszélni nem tudtam, csak bólintottam.

Szemeim elhomályosultak a sírástól, az autó sziluettje elmosódott, és Edwardot is meglepve hevesen a nyakába ugrottam.

- Köszönöm – mormoltam nevetve. – El sem tudod hinni mennyit jelent ez nekem – hangom elhalkult és csak öleltem őt.

- Én örülök neki a legjobban, ha téged boldognak látlak – Edward vidáman szorított magához, és nyugtatóan adott kedves puszikat hajamba. A mai rémálmom után nagyon szükségem volt most egy ilyenre. – Nem akarom, hogy szomorú legyél – suttogta fülembe, testemen pedig ismerős borzongás futott végig. Elváltam tőle, hogy belenézzek sötét szemeibe. Egészen a lelkéig láttam, ahol szinte magamat véltem felfedezni.

- Bár ne így alakultak volna a dolgok – leheltem, és megsimítottam márvány szépségű arcát.

- Tényleg úgy beszélsz, mintha csak a múltad lennék – jegyezte meg epésen, szemeiben egyre nagyobb ingerültséggel.

- Az vagy Edward – hangom rekedté vált, és mindkét kezemet arcára raktam. – A múltam vagy.

- Nem csak az akarok lenni, mikor érted meg végre? – kérdezte és fájdalomtól eltorzult arccal kilépett ölelésemből. – Én akarok lenni a jelened és a jövőd! Nem akarom, hogy elmenj Will-lel és nem is fogom hagyni!

- Nem dönthetsz helyettem – sóhajtottam föl fáradtan és hátra simítottam kiszabadult tincseimet. – Ezt sose tanulod meg! – szám megremegett az újabb sírás rohamtól, de folyamatosan nyeldestem, hogy ne kezdjek el ismét bőgni.  Ki fog apadni a könnycsatornám…

- De nem szereted őt! – fakadt ki. Lehunytam szemeimet, majd mély levegőt vettem.

- De igen szeretem – milyen jól tudok hazudni.

- Nem úgy, mint engem – mondta továbbra is töretlen elhatározással a tekintetében. – Engem szerelemmel szeretsz, őt… nem tudom, milyen viszonyban vagytok egymással, de látszik rajtad! És ha valóban szeretnéd, akkor sose csaltad volna meg velem! Miért szereted őt? – megdermedtem a kérdés hallatán, főleg azért, mert nem tudtam rá semmit mondani. – Őszintén válaszolj Bella – hangja keményen csattant, én pedig megremegtem. – Miért szereted őt?

- Nem tudom megfogalmazni.

- Miért vagy vele? – kérdezte kissé máshogyan.

- Ő mentett meg Edward – csattantam fel. – Ő volt Victoria társa, ő vezette a hadsereget anno. És ő mentett meg. Ő változtatott át, mielőtt meghaltam volna!

- Hála? – tátogta döbbenten, majd beletúrt kusza hajába. – Ezért? Hálából? Te jó ég Bella – motyogta és szánakozva nézett rám. – Nem lehetsz ennyire buta! – összefontam karomat, legszívesebben hangosan zokogtam volna a dolgoktól, amiket a fejemhez vágott. – Hálából vagy együtt ezzel a gyilkossal? Ezt nem hiszem el…

- Sose találkoztam vele, ha te nem mész el – szemeim szikrákat kezdtek szórni felé. Edward teste ledermedt, és tátogni kezdett. – Ha nem hagysz el, mindez nem történt volna meg! Sőt! Ha nem találkozok veled, akkor semmi nem történt volna meg!

- Nem akartam… én… - megakadt és szenvedve nézett rám. – Sose akartalak bántani. Ezért mentem el, Bella. Meg akartalak óvni magamtól és mindentől, ami az én világomhoz kötődik!

- Ezzel egy kicsit elkéstél már akkor nem gondolod? - szavaim durvák voltak, akárcsak az övéi. De fájt, amiket mond és nem tartottam őket jogosnak. Egyszerűen nem érti meg. Nem ért meg engem. És ez mérhetetlenül rosszul esik. Pont tőle nem vártam volna ezt.

Akadozó lélegzettel figyeltük egymást, mindkettőnk szeme tele volt fájdalommal, keserű dühvel. Percekig álltunk szótlanul egymás előtt és csak egymás tekintetébe merültünk. Még sose éreztem őt ennyire távolinak, mint most. Csak egy méterre volt tőlem, még is annyira messzinek éreztem őt.

-A múlton nem lehet változtatni – váratlanul szólalt meg, hangja kimért volt és számomra érzelemmentes. – Sok mindent bánok, természetesen. De változtatni, már nem tudok rajta. Bárcsak megtehetném – elfordította tőlem fejét, én pedig ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy rám értette. – De megtörtént és most itt tartunk – fanyar mosollyal az arcán széttárta karjait, és kettőnkre mutatott. – Próbálnám kijavítani, amit elrontottam, de… nem küzdhetek, ha nincs miért – majd megszakadt a szívem arcát látva.  – Szerettem volna, ha új esélyt adsz nekünk. De te görcsösen ragaszkodsz a múlthoz. Attól eltekintve, hogy már eltelt száz év – nem tudtam neki mit mondani. Sem vigasztalót, sem reménykeltőt. Gyűlöltem magamat, amiért szenvedni látom őt. – Használd egészséggel – erőltetett mosollyal lépett közelebb és a kezembe ejtette az autó kulcsát.

Nem állítottam meg, mikor elhaladt mellettem. Egy szót se szóltam, hogy maradjon, hogy megbeszéljük. Nem tudtam neki már mit mondani. Nem akartam még több fájdalmat okozni neki. A legjobb lesz, ha visszaköltözök Charlie házába. Igaz, ez nem állít meg se engem, se őt, hogy egymás vonzásába kerüljünk, de legalább teszek egy lépést. Meghozok egy döntést, ami ismét azt mutatja, hogy melyik énemre hallgatok. Bár egy kicsit is megértőbb lenne velem! Tudja, hogy szeretem, csak ő létezik számomra, de makacs és rendkívül büszke természet és birtokló típus. Nem vagyok olyan, aki egyszerre két férfival van, de jelenleg egyik mellett sem tudok állni. Nem szeretem Will-t, ez igaz, de tartozom neki, nagyon sokkal és tudom, ha elhagynám őt, összetörném a szívét. Viszont, ha Edwardnak mondok nemet, és fél év múlva örökre elszakadok tőle, akkor minden egyes pillanatban bánni fogom a döntésemet, hogy elszalasztottam az igaz szerelmet. Dühös lettem Edwardra, amiért ilyen helyzetbe hozott, és dühös lettem saját magamra is, amiért hagytam magam ilyesmibe sodorni. Bajban vagyok, nem is kicsiben és ez egyre rosszabbul sújtott.

Hallottam, hogy az ég egyre nagyobb dörgéssel adta tudtomra a vihar közeledtét, de nem érdekelt. Ott álltam, a szép ajándékom mellett, gondolataimba merülve, egy nagy vesztesként. Ez vagyok én! Bella Swan, egy vesztes…

Edward szemszöge:

Még soha nem voltam ennyire mérges Bellára. Eddig elképzelni se tudtam, hogy mérget tápláljak iránta, most viszonyt olyannyira dühös voltam rá, hogy legszívesebben kiabáltam volna.

Észvesztően dühített a szűk látása, és az ostoba észjárása. Hálából, nem szokásunk egy másik személyhez kötni magunkat, főleg, ha az, akit szeretek nem ez a személy! Talán már egy óra is eltelt a délutánból, miközben a kanapén ültem és ujjaimat összekulcsolva, előre hajolva meredtem magam elé. Szerencsére Alice és Jasper elfoglaltak voltak a másikkal, Scott és Sarah pedig a szobámban ténykedtek, eszükbe se jutott hallgatózni. Bosszankodva pillantottam a plafonra, hallottam az egyre hangosabb esőcseppeket, amik kopogtatták a tetőt és az ablakokat. Kinéztem a nagy üvegen, majd megláttam mekkora vihar dúl odakint. Remek, ismét kedvez a forks-i időjárás…

Koncentrálni kezdtem, és meghallottam Bella heves szívverését és hangos zihálását nem is olyan messze. Érzékszerveim segítségével rájöttem, hogy még mindig ugyanott áll, ahol volt. Fortyogva pattantam fel helyemről, majd kicsaptam a bejárai ajtót és kinéztem. Az eső már úgy szakadt, mintha dézsából öntetnék, nem is nagyon lehetett látni már semmit. Bella már teljesen elázott, de egy tapodtat se mozdult.

- Bella, az istenit, gyere már be az esőről! – kiáltottam, hogy meghallja hangomat az eső ellenére is. Meg fog fázni, és az is az én hibám lesz!

Kontyából, felsőjéből csöpögött a víz, és hunyorogva nézett rám, mikor megfordult. Arca már teljesen vizes volt, homlokáról folyamatosan folytak a cseppek, és zihálva kapkodta a levegőt. Egész lényéből áradt a tömérdek mennyiségű düh felém.  

- Miért akarod annyira, hogy együtt legyünk ismét? – kikelve magából harsogta túl a vihar okozta hangzavart és szikrázó szemeivel végig mért.

Elnevettem magam rajta, majd elé suhantam felcsapta a rám zúduló vizet és megtorpantam előtte. Egy pillanat alatt váltam én is elázottá, de nem érdekelt. Nagyokat pislogva nézett fel rám, majd ajkai elnyíltak, mikor piros arcára simítottam kezemet.

- Akkor csókollak meg, amikor akarlak – motyogtam szemeibe nézve, fáradhatatlan önelégült, magabiztos mosollyal arcomon.

Bazsalyogva veszett tekintetembe, majd szemei megrebbentek, és átkarolta nyakamat.

- Mit vársz tőlem Edward? – kérdezte suttogva, lehelete csiklandozta arcomat. Vágyakozva sóhajtottam fel, annyira meg akartam csókolni őt.

- Nem akarjuk ezt odabent megbeszélni? – hunyorítva pillantottam magam fölé, mire Bella kuncogni kezdett.

- Az eső a legnagyobb problémád? – kacagva rázta meg fejét.

- Semmi nem számít, ha velem maradsz!

- Meggondolom – mondta határozottan, vagy csak az esőt akarja túlkiabálni.

- Micsoda?

- Mondom, átgondolom – kiáltotta, mire nevetve szorosabbra ölelve derekát felkaptam és szenvedélyes csókot adtam neki.

- Mindennél jobban szeretlek – suttogtam, mikor homlokát az enyémnek döntötte.

- Én is téged!

Folyt.köv.

Egy kis infó: a kövi fejezetben kaptok majd egy aprócska Alice szemszöget!biztos azért néhányan kíváncsiak vagytok, hogy az ő kapcsolatuk hogyan oldódik meg!

Egyébként, akik kritikát írnak, azoknak adok egy esélyt, hogy tehettek fel nekem kérdéseket, amolyan kulisszatitkokat, de azért előre mondom, hogy nem mondhatok el olyan dolgok, ami nagyon nagy dolog lesz a későbbiekben, nem akarok lelőni minden poént :)

Utólag is elnézést kérek a szóismétlésekért, és a sokszor változó szemszögekért, remélem annyira nem zavart meg titeket az olvasásban :) Nekem tetszett ez a fejezet, és nektek? Kérek szépen véleményeket és persze kérdéseket :) Vagy az eddigi fejezetekkel kapcsolatban, vagy a későbbiekben :) Várom ^^ Puszillak titeket

Díj ^^ még nem kaptam :D

Bessie-től ^^ Nagyon szépen köszönöm :))

A szabályokról:

• Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról 
• A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni
• 11 kérdést feltenni a jelölteknek
• 11 embert meg kell jelölni és linkelni
• Nincs visszaadás/visszajelölés

11 dolog rólam:

Nagyon édesszájú vagyok, imádom a krémes sütiket.Nem hiszek a szerelemben, számomra ez csak egy relatív dolog. Csupán egy olyan ember iránt érzem ezt a dolgot, akit jobban szeretek, mint mást és más viszonyba vagyok vele, mint a barátaimmal.Legnagyobb vágyam, hogy híres újságíró legyek valamilyen magazinnál és tanácsokat adhassak másoknak. E mellett pedig sikerüljön kiadnom könyveket, amiket én írtam. A munkám lényegtelen, de ilyesmihez kapcsolódjon.
Nem tervezek gyereket, örökbe szeretnék fogadni. Nagyon sajnálom azokat a gyerekeket, akik árvaházban vannak, én inkább megmentem őket. Jobban sajnálom őket, mintsem legyen egy sajátom. és nem mellesleg bármennyire is a legnagyobb csoda a világon, akkor is kockázatos. És ha meghalok? Senkire nem hárítanám ezt a feladatot, hogy én elpatkolok aztán az esetleges férjemre hagyom a gyereket.(sokat néztem Ben Effleck - Apja lánya)

Úgy érzem tényleg van valami problémám, és tényleg orvosi segítségre szorulnék néha. Be kéne költöznöm egy intézetbe.

Alig várom, hogy elköltözzek itthonról. Jó a kapcsolatom a szüleimmel, testvéremmel, de azért nem túlzok el semmit. Szeretem, tisztelem őket, de sok bántást kaptam már tőlük, így minél messzebb akarok menni tőlük.

Legnagyobb félelmem,hogy a kutyusom, és az apukám meghal. Ezenkívül, hogy amikor intim kapcsolatba kerülök egy pasival, akkor ő undorodva felpattan, mert irtózik a testemtől.

Alig várom, hogy végre autó jogosítványom lehessen, és végre kocsit vezethessek.

Nagyon nem szeretem a hálátlan embereket.

Ha nem lenne olyan (bocsánat a kifejezésért) geci nehéz letenni egy orvosi diplomát, és nem lenne olyan nagyon nehéz letenni egy pszichológusi diplomát, akkor az lennék. Szeretnék segíteni az olyan érzelmi sérülteken, mint ahogy én voltam.

Szeretném, ha az emberek sokkal jobban értékelnének és sokkal több mindent mutatnának. Én sok mindenkiért sok mindent megteszek, ezt a viszonzást azonban nem kapom vissza.

Bessie kérdései:

1. Boldog vagy? Voltam már sokkal jobb állapotomban, de nálam mindig változik ez. Valamikor ok nélkül vagyok boldog, és apróságokkal is nagy örömet lehet nekem szerezni. :)
2. Szeretnél-e örök életet, miért igen és miért nem? Akárcsak Bella én is azt vallom, ha van kivel megosztani, és nem magányos vagy, akkor igen van értelme és akkor szeretnék. De nekünk csak ennyi adatott meg, az örökléthez képest csak pár évtized, valakinek ennyi se. Bár hiszek a lélekvándorlásban, még is azt hiszem, mindenki csak egy esélyt kap. Egy élet áll rendelkezésünkre, hogy bebizonyítsuk, kik vagyunk és miért jöttünk világra. Az öröklét erre nem jó megoldás. Úgy gondolom, hogy egy esélyünk van bizonyítani, és nem öröklétben élni. (nehéz megfogalmaznom az álláspontomat, aki értette annak grat) :D
3. Mit szeretnél elérni az életben? Mit szeretnék? Nagy terveim nincsenek, spontán vagyok. "Mindig lesz valahogy. " Az sors majd eldönti, mit akar velem. Lehet, hogy mi írjuk a sorsunkat, de a gondolataink és a döntéseinket az vezérli :)
4. Kedvenc film, könyv? Nálam mindig változik. Ami könyvet eddig olvastam, az mindegyik tetszett, mert csak is olyanba kezdek bele, ami passzol a stílusomhoz és tudom, hogy biztos tetszeni fog. Filmben szintén ilyen vagyok. Nem szeretem a csöpögős, nyálas romantikus filmeket (igaz, hogy a történeteim is néhol folyékonyak, de az más) inkább a horror, thriller, vígjáték, sci-fi, fantasztikus filmek :)
5. Mi a véleményed a szőnyegről? Mit gondolsz róla? :D Nem szeretem xD sokkal jobban szeretem a parkettát, vagy padlólapot, vagy akármit, de a szőnyeget nem (pedig a szobámban az van). De szívesebben lennék egy olyan szobában, ahol szép, fa parketta van és rajta egy szőrmés, puha szőnyeg :)
6. Mi a legfontosabb szerinted az életben? Nem tudom. A családom tőlem távol áll, nem értenek meg, menekülni akarok otthonról. A barátok szintén nem, rengetegbe csalódtam már, barát nélkül meglehet lenni. Párkapcsolat nuku, szóval a szerelem is kilőve. Jelen pillanatomban azt mondanám a siker. Ha a számodra legkedvesebb dologban - esetemben az írásban - sikeres vagy, akkor nincs semmi, ami az életben ennél jobb lenne. Amikor a mellkasod tele van büszkeséggel, amikor tudod, hogy na igen, ezt te csináltad, ezt te érted el, te küzdöttél ezért.
7. Ha elutazhatnál bárhova a világon, hova mennél és kit vinnél magaddal? Tengerparthoz. ( az mindegy hol van) Semmi se lehet szebb élmény, amikor este, a holdfényben nézed a tengert, a csillagost eget, a szél belefúj a hajadba. :)) Kísérőm lehet akárki, de ha úgy akarom, akkor hagyjon magamra, hogy élvezhessem a látványt és a gondolataimba merülhessek xD
8. Milyen dalokat szeretsz és melyik a kedvenced? Széles a skála, a rocktól kezdve akár Miley-t is meghallgatom, de kedvencem és legyőzhetetlen a Linkin Park(New Divide, What I've Done, Numb)!!!!
9. Mi ihletet meg a blogodat illetően? Csak úgy beugrott minden, amikor nem is ezen gondolkoztam és amikor valakit elkap az ihlet, akkor szárnyal a fantáziája :)
10. Mondj magadról 3 jó és 3 szerinted rossz tulajdonságot! Törődök másokkal,(a saját szemszögem) nem vagyok rossz szándékú,(ez így van, sokan nem így látják mert vakok) az életemet áldoznám a barátaimért. (számomra minden a kiskutyám, felőlem a világ felfordulhat, de ő hozzá senki ne merjen nyúlni :D!!!!!)Rossz: cigizés (bár ez csak szokás) lustaság, feledékenység, dühkitörések (és azt hiszem kezdek skizofrén lenni - és ez nem vicc)
11. Mi segített a blogod címében? Honnan jött az ihlet? Történetenként változó a cím, ami mindig a történetemre legjellemzőbb tulajdonságra hivatkozik. Az ihlet mindig csak jön magától. Csupán játszadozok a gondolattal és amibe látok fantáziát, és tudom, hogy érdekesnek ígérkezik, amit meg is tudok írni, akkor belevágok :)

Akiknek küldöm:

Anna: http://vivika95-moonlight.blogspot.hu/

Mary Poppins:http://robsteenn.blogspot.hu/

Szasza:http://bellavolturi-cullen.blogspot.hu/

Rosalice:http://thecullens-rosalice.blogspot.hu/

Beky:http://bekyallp499.blogspot.hu/

Lizzyke:http://robsten-labyrinthofsecrets.blogspot.hu/

Devil:http://robandkrislove-dory.blogspot.hu/

(bocsi több nem jött össze, már sokaknak küldtek :) utólagos elnézést azoktól is, akik már kaptak és én is küldtem :( :)))

A kérdéseim:

1.Mi volt a legjobb dolog eddig az életedben?

2. Mi volt a legeslegrosszabb élményed eddig?

3.Mi a legnagyobb félelmed?

4. Mit gondolsz a pszichés emberekről?

5. Mi vett rá, hogy írni kezdj?

6. Ha a nagyszájú ellenséged száját bekötnék, és lehetőséged lenne beszélni, mit mondanál neki?

7. Ha mindenható volnál, mi lenne az első intézkedésed?

8. Angyal vagy ördög lennél inkább? Miért?

9. Ha dühös vagy, milyen zenét hallgatsz meg leginkább akkor, vagy mivel vezeted le a feszültséget?

10. Mi a kedvenc sportod?

11. Változtatnál bármin is, amit eddig elértél?

Bűvölet 12.- Jó vagy rossz?

Szisztok! Mint ígértem, ma feltudtam rakni a fejezetet :) Remélem tetszeni fog nektek én jól szórakoztam ezen a fejezeten :DDD

Nem bírtam a szemükbe nézni. Féltem, hogy meglátom a kíméletlen elítélést a szemükbe. Sarah csalódott bennem, ahogy a többiek is. Edward pedig majd eszét veszti a dühtől. Bár megértené. Bárcsak megértene engem mindenki. De ez a magamfajtának túl nagy luxus. Imádkoztam mindenhez, ami létezik, hogy Sarah-nak és Scott-nak ne essen baja.

Meglepődtem, amikor láttam, hogy Maria itt van. Ő sose hagyná ott a csapatát, ha nem lenne fontos. Képes volt eljönni csak azért Texasból, hogy Will-t visszahívja? Biztos ismét valami nagyon komoly harcról, területszerző hadjáratról van szó.

- Arról szó sem lehet! – mindannyian értetlenül néztünk Maria mérges arcára. – Will, tudom, hogy hiányzott Bella, de nem ez a legalkalmasabb időpont erre. Nem akarom, hogy Bella elterelje a figyelmedet!

- De Maria, én…

- Nem Will! – Maria volt az egyetlen személy, akinek Will nem mondott ellent. Inkább nem mert, mint sem barátilag hallgatott volna rá. Közelebb lépett hozzá, arca kissé megenyhült, de vörös szemei továbbra is hidegséggel mérték végig Will-t. – Egy utolsó harc. Már csak ennyi vár rád! Segíts nekem, hogy győzzek, utána elengedlek és boldogan élhettek a Hawaii szigeteken, vagy ahol akartok!

- És ha ez is fél évig fog tartani? – felkaptam fejemet, és elgondolkoztam rajta. Fél évig még itt maradhatok. Fél évem van rá, hogy Sarah-t és Scott-ot biztonságos helyre vigyem. És fél évig még itt maradhatok Forks-ba. Az emlékeim sokaságában, ahol minden elkezdődött. És hat hónapig maradok Edward közelében. Nem tudtam eldönteni, hogy ez hirtelen jó vagy rossz. Szemem sarkából Edwardra néztem, aki végig engem mustrált tekintetével.

- Menned kell – mormoltam halkan, mire Will helytelenítően rám nézett. – Maria-nak ez fontos. Szüksége van rád. Csak fél év – fél év rövidkének bizonyult Edward mellett. És ahhoz is, hogy itt hagyjam őt, az igazi boldogságomat, és összekössem az életemet Will-lel. Gyengéden néztem rá, Will pedig eltöprengett ezen egy ideig. Maria és köztem járt tekintete, majd végül bólintott. Elégedettséget éreztem, de rosszul is éreztem emiatt magamat. Bűntudatom volt, mert örültem neki, hogy Will elmegy. Szörnyű dolog volt ezt éreznem, és terveztem beszélni Will-lel.

- Akkor holnap reggel indulunk – szólalt meg Maria boldogan, majd Jasperre mosolygott, aki félszegen viszonozta. Nem kerülte el figyelmemet, hogy Alice fájdalmasan elfordította fejét. Váratlanul értettem meg, miért viselkedik ilyen furcsán Alice, miért ennyire szomorú, mi ez a kétségbeesés a szemeiben.

- Köszönöm – oldalra fordítottam fejemet, ahol Sarah állt és hálás tekintettel nézett. – Nem kell miattam lemondanod a boldogságról – mondta halkabban és gyors pillantást vetett a hátam mögé. Tudtam jól, nem Will-re értette.

- Nem is fog, ezt elhiheted – csúnyán néztem Will-re, aki szigorúan, ridegen nézte Sarah-t. Mintha csak egy parazita lenne. – Fél év Bella – fordult felém ugyanazzal a tekintettel, némi gyengédséggel a hangjában. – Fél év! Utána elmegyünk, hogy a Volturi rólad se szerezzen tudomást.

Bólintottam, majd a többiekre néztem, akik végig hallgatták a beszélgetést. Carlisle és Esme a háttérben meghúzódtak, aggódva, figyelve a végkimenetelt. Rosalie karjaiban Scott kíváncsian méregette a sok idegent, Emmett pedig kissé védelmezően állt előttük. Halványan mosolyogni kezdtem, Rose kezében nagyon jól állt a kisfiú. Maria biccentett Jaspernek, és eltűntek a sötét erdőben. Alice és Edward elsétáltak mellettem, Edward végig a szemeimbe nézett. Nem tudtam rájönni, mit láttam, de talán boldogságot, örömet és egy kis haragot. Sok mindent kell még vele megbeszélnem. Fáradtan sóhajtottam föl, késő volt már, és alig tudtam kipihenni magam az utóbbi napokban.

-A farkasok…? – meghökkentem Will-re nézve.

- Mi van velük?

- Nem akarnak galibát, úgyhogy jobb lesz, ha nem mész a területükre – megértettem Edward dühös hangnemét, de akkor is csúnyán néztem rá.

- Nem állt szándékomban. Nem szeretnék megmaradt kutyák maradványait eltűntetni – összerázkódtam a gondolatra, hogy Will képes lenne akármenyiket is bántani. Jacob, Jason…

- Will – kezdtem, de félbeszakított.

- Megyek. Vadásznom kell, most már nagyon szomjas vagyok.

Valahogy érezték a többiek, hogy beszélni akar velem, ahogy én is, így Sarah és a többiek visszamentek a házba. Edward volt az utolsó, aki sokáig a szemeimbe nézve maradt. Fanyar mosollyal az arcán pillantott Will-re, majd becsukta maga után az ajtót. Persze egy fal nem fogja megállítani őket, hogy hallgatózzanak.

- Ez meg mi volt? – fakadt ki Will közelebb lépve.

- Micsoda? – próbáltam az értetlent mutatni, de biztos voltam benne, hogy észrevette Edward nézését. Tagadni sem tudja, hogy milyen szerelmesen néz rám, és védelmezően. Will külseje olyan, mint Jasperé. Félelmet keltő, az ember – vámpír – ösztönösen távol marad tőle.

- Úgy néz rád, mint, aki mentem megdug – sose szerettem Will szókimondását, rosszabb volt Emmett-nél is, de az utolsó szónál kitágultak szemeim, és nagyot nyeltem.

- Csak védelmez, ő mindenkitől óvna – tereltem, de rettenetesen éreztem magam. Nem tudtam Will szemeibe nézni, lehajtottam fejemet, és a betont bámultam.

- Még tőlem is? – fölényesen felhorkant, én pedig felsóhajtottam.

- Mint mondtam, mindenkitől és mindentől – hangsúlyoztam, mire összehúzta szemeit.

- Fura köztetek a kapcsolat. Nem történt köztetek semmi? – nyeltem egyet, majd megráztam fejemet. Ökölbe szorítottam kezemet, legszívesebben megöltem volna magamat, e miatt a rengeteg hazugság miatt. Nem tehetem ezt meg vele! – Érdekes. Ennyi év után nem próbált feléd közeledni? – miért vannak ilyen átkozottul rossz kérdései?

- Csak beszélgettünk. Tudja, hogy dühös vagyok rá még mindig – nagyon reméltem, hogy Edward nem hallgatózik. De tőle már minden kitelik.

- Szóval nem próbálkozott be, az én rendkívül gyönyörű és kívánatos barátnőmnél? – összeszorítottam szemeimet, mikor hevesen átkarolta csípőmet és magához rántott. – Ha megtenné – lassan felemeltem fejemet, és gonosz mosollyal folytatta – megölném!

- Erre nem lesz szükség – mondtam gyorsan. – Egyrészt mert meg tudom védeni magam. Másrészt azért mert alig megyünk egymás közelébe – pedig tegnap este kölcsönösen voltunk a lehető legközelebb egymáshoz.

- Az egész Cullen család olyan furcsa nekem – elengedett és grimaszolva pillantott a házra. – Undorítóan kötődnek egymáshoz. Tényleg olyanok, mint egy emberi átkozottul nagy boldog család – fintorgott, én pedig egyre dühösebb lettem, amiért így beszél róluk.

- Ez az igazi család – mondtam határozottan, mire felhúzott szemöldökkel felém fordult. – Szeretik és megvédik egymást minden körülmények között.

- Valami már beteges – legyintett a ház felé. Élesen beszívtam a levegőt és próbáltam lehiggadni.

- Kötődnek egymáshoz. Ennyi az egész.

- Ez a jó a háborúban Bella – mosolyogta hidegen. – Csak bábuk. Feláldozhatóak. Nincs kötelesség, nincs érzelem. Csak harc.

- Akkor számodra mit jelent a boldogság? – suttogtam, egyre jobban szörnyülködve a hallottakon. Egy vámpír nem változik, mondják sokan. Még is, mintha több ezer év eltelt volna az utolsó találkozásunkkor, nem csak két év.

- Nekem te jelented – fordult felém ismét mosolyogva. Bár tudtam volna viszonozni. – Elmegyek a környékre vadászni. De holnap reggel még visszajövök hozzád elköszönni. Majd üzenek neked, hogy mikor találkozunk legközelebb – bólintottam, és még soha nem örültem ennyire annak, hogy elmegy. Nem akartam, hogy baja essen, de nem árt egy kis távolság, hogy átgondoljak pár dolgot. Biztos ezt akarom én ezt? Az örökké valóságon át élni egy olyan személlyel, aki rideg és szinte kegyetlen?

Nem tudtam teljesen viszonozni futó csókját, majd megvártam, amíg elmegy. Csak utána nyögtem fel, és temettem kezeimbe arcomat. Percekig álltam odakint, majd hallottam az ajtó nyitódását, majd halk puffanást. Összevontam szemöldökömet, majd felemeltem fejemet. Szomorú mosoly kúszott fel arcomra, majd közelebb léptem Alice-hez. A lépcsőn ült karjait térdei köré fonta és elkeseredetten bámult maga elé.

Leültem mellé, majd átkaroltam vállát.

- Egy patetikus vesztes vagyok – mormolta orra alatt.

- Csatlakozok a klubhoz – kuncogtam el magam.

- Még a férjemet se tudom megtartani magamnak. Visszatér a volt kedvese és már ejtve is vagyok – Alice mérhetetlenül meg volt bántva, és meg is értettem. Jasperre nem volt jellemző ez a magatartás. Tudtam, hogy közte és Maria között erős viszony volt, de nem is érzelmeken alapult. Maria inkább birtokolta és felhasználta Jaspert. Jasper-t már kevésbé értettem, ő maga is tudta ezt, még is önkényesen és dalolva fogadta Maria-t, aki bevezette a kegyetlenséget követelő háborúba. Jasper egyszer már feladta ezt az életet és lezárta a múltját. A boldogságot Alice mellett találta meg, és végleg elfeledte, ami előtte történt. Mi változott?

- Maria sose a volt kedvese volt, te is tudod – motyogtam.

- De Jasper biztos szereti – fakadt ki.

- Kétlem – mondtam határozottan. – Jasper viselkedése tényleg nem olyan, mint a szokott, de talán valami más van mögötte.

- Nem láttad, hogy nézett rám – szipogott, és vállamnak dőlt. – Olyan… közömbösen, mintha egy senki lennék. Tényleg ennyire nélkülözhető vagyok?

- Dehogyis! – felháborodott hangomhoz, egy férfié is társult és nem kellett sokáig töprengnem rajta, hogy kié. Így lenne ötösöm a lottón!

Edward leült Alice másik oldalára, és térdére rakta kezét.

- Jasper most össze van zavarodva. Régen látta Maria-t, és csupán… nosztalgiáznak.

- Sok mindenről lehet – fintorogta Alice. – Ölés, szeretkezés, ölés, táplálkozás, ölés és megint szex!

Nem tudtam visszafojtani nevetésemet, de mikor megláttam Alice szemeit, inkább szám elé kaptam kezemet.

- Ezen mi olyan mulatságos?

- Ha, látnád magad, értenéd – válaszolta Edward, szintén szórakozva Alice dühöngésén. Nem volt vicces, hiszen súlyos oka volt, de a kis méregzsák nagyon humoros.

- Azt hiszem, megyek aludni – mondtam, mire csak bólintottak. – A cuccom…

- Sarah és Emmett elhozták nyugi – mosolyogta Alice.

- Öhm, köszönöm.

Kényelmetlenül éreztem magam Edward közelébe, így fogtam magam és besiettem. Sarah visszavonult Scott-tal aludni, megtudtam Esme-től, aki megmutatta a szobámat. A vendégszobát kaptam meg, ami átalakításra fog kerülni.

- Remélem ez is megteszi egy időre – Esme mosolyogva mutatott körbe, és vezetett el a fürdőszobába.

- Ugyan már! Ez tökéletes lesz. Köszönöm – hálásan megöleltem szinte már fogadott anyukámat.

- Talán nem szabadna, de nagyon örülök neki, hogy maradtál – szégyenlősen mosolygott rám.

- Egy időre még igen, aztán majd meglátjuk – hárítottam el az igazságot. – Még én sem tudom, mit hoz a jövő Esme.

- Még nem volt alkalmunk beszélgetni, Kedvesem – megsimogatta hátamat, úgy éreztem, mintha próbálna levenni egy kis gondot a hátamról. – Hogy vagy?

- Jelenleg kicsit össze vagyok zavarodva – vallottam be neki pirulva. – Nagyon furcsa lesz együtt élnem Edwarddal.

- Ezt nektek kell megbeszélnetek Kicsikém – mosolyogta szomorúan. – De legfőképp azért aggódom érted, ami a múltban történt veled. Nagyon sajnálom a szüleidet Bella – tiszta őszinteség és részvét árulkodott hangjából, de nem akartam erre gondolni.

- Anya boldogan halt meg, Phil mellett – mondtam. – Nagyon szomorú volt Charlie miatt, legfőképpen miattam. Hiszen az emberek úgy tudták balesetet szenvedtem. De azt hiszem sikerült egy idő után feldolgoznia. Néha titokban meglátogattam esténként. Minden éjjel sírva aludt el a képemet szorongatva, de… Phil valahogy kitöltötte az űrt, ami megmaradt benne. És már mondhatni eléggé.. boldogan halt meg – hangom, mondandóm végére elcsuklott, mire Esme megölelt. – Nem szomorkodok miatta, tudom, hogy jó helyen van – suttogtam, miközben könnyeim csorogni kezdtek. Görcsösen szorítottam magamhoz Esme-t, aki vígasztalt. – De nagyon hiányzik. Néha… néha szükségem lenne rá. Egy anya tanácsára.

- Jaj, Kicsikém… tudom, hogy mi sosem fogjuk helyettesíteni az igazi családodat. De mindent megteszek, hogy ne érezd magad egyedül – hálásan szorítottam magamhoz Esme-t. Nagyon szükségem volt most egy ilyen támaszra. Olyan megnyugtató volt a közelsége, az erős karjai biztonságot nyújtottak nekem.

Elszakadt tőlem, majd a késői óra miatt magamra hagyott, hogy aludjak. Karba fontam kezeimet, és jobban körül néztem a szobában. Egyszerű volt, fehér falakkal, tölgy bútorokkal, és csodálatos erkéllyel. Mosolyogtam rajta, amikor elsétáltam a bőröndjeim és cuccaim mellett, majd kinyitottam az ajtót. Hűvös szél csapott be, a fehér függönyt meglendítette, én pedig megborzongtam. Kisimítottam hajamat arcomból, és percekig néztem a sötét erdőt. Tudtam, Will nem ment annyira, messzire. Érzem, hogy a közelben van. Megremegtem, szinte éreztem hideg pillantását, ami a vesémig hatol. Edward szerint nem tudok jól hazudni. A mai nap azt mutatja, hogy vagy nagyon is tudok, vagy Will szintén csak megjátssza a tudatlant.

Kezdtem fázni a hideg szellőben, így úgy döntöttem inkább jobb, ha tényleg elteszem magam holnapra. Gyors zuhanyt vettem, majd felkaptam egy szürke pólót és apró shortot. Lekapcsoltam a villanyt, de még így is világos volt a szobában. Az odakintről beszűrődő fény megvilágította alakomat. Az ágyon ültem törökülésben, már betakarózva és magam elé meredtem.

Jobb lenne, ha most nyomban megnyílna alattam a föld.  Nincs még egy ilyen rossz hazudozó, mint én. Will nem érdemli meg, hogy a szemébe hazudjak. Holnap reggel már nem tudok vele beszélni, de ha visszajön értem, akkor muszáj lesz. Nem kezdheti úgy el velem az életet, hogy azt se tudja, kivel akarja összekötni magát.

És én? Én össze akarom kötni magam egy ilyen személlyel? Nem tudom tagadni, hogy nem ő az, akire vágyok.  De el kell fogadnom, hogy a múlton már nem tudok változtatni. Örökre béklyót vert közénk Edwarddal. Gyönyörű éjszakát töltöttünk együtt, de nem szabad, hogy ez változtasson bármin is. Nekünk már nem adatik meg a közös jövő. Talán egyszer lett volna, de az már elmúlt. Nekem már Will mellett a helyem, még ha nem is vagyok boldog mellette.

- Szia – ijedten kaptam fel fejemet Edward hangjára. Egy pillanatra azt hittem, csak élénken képzelődöm, de valóban ott állt az ajtóban. – Zavarlak?

- Nem – gyorsan megráztam a fejemet, és kissé fészkelődni kezdtem. Nincs előtte már mit takargatnom, de kényelmetlenül éreztem magamat, hogy alig van rajtam valami. Eddig ez sose jelentett gondot, még emberkoromban sem, de a tegnap este után… félek, hogy ismét megtörténik. Nem biztos, hogy még több hazugságot elviselek. Nem bírok Will szemébe nézni. – Alice, hogy van? – kérdeztem zavartan, és feljebb húztam a takarómat.

Edward figyelmét nem kerülte el ez a kis mozdulat és mosolyogni kezdett. Becsukta maga mögött az ajtót, majd közelebb lépett. Zsebre dugta kezét és lazán megállt előttem engem figyelve.

- Jól van. Vagyis tűrhetően – válaszolta vállat vonva. – Jasper elvetette a sulykot. Elhiszem, hogy Maria a múltja, de Alice-nek is van tűrő határa. Egyelőre még tartja magát, de ha Jasper holnap reggelig nem mutat fel valamit Alice-nek, akkor igencsak megrendíti Alice érzelmeit.

- Nem ismerem annyira Jaspert, ezért nem is ítélhetem el – mondtam fancsali mosollyal. – Maria fura nő, de nem rossz szándékú. Ha nem harcról van szó, akkor egész rendes nő. De nagyon kedvelte Jaspert régen, és csak örül, hogy látja.

- Mondod te kívülállóként – fordult felém halvány mosollyal.

- Csupán ismerem Maria-t!

- Én meg a gondolatait – pimasz vigyorral tekintett rám, mire megforgattam szemeimet.

Percekig szótlanul állt az ágyam mellett. Nem néztem rá, inkább kinéztem az ablakon. Éreztem, hogy lesüpped mellettem az ágy, megborzongtam közelségére, majd lassan rá emeltem tekintetemet. Arany szemei tele voltak örömmel, csillogással. Akárcsak a folyékony méz, olyan lágy volt a pillantása. Zavarba jöttem a mély tekintetétől, amin ő jól mulatott. Túl jól ismert már.

- Szóval… szereted Will-t? – hápogni tudtam szemtelen kérdésén, de ő csak önelégülten nézett.

- Ehhez semmi közöd Edward, de igen szeretem őt!

- Akkor miért nem mondtad el neki mi történt közöttünk? – önelégült vigyorral nézett rám, nagyon nyeregbe érezhette magát, amiért hazudtam Will-nek. – Nem sok kedved volt hozzá, hogy bevalld neki a tegnap estét, ahogy láttam. Pedig egy boldog párkapcsolat titka a bizalom és az őszinteség.

- Vak vezet világtalant? – kérdeztem gúnyosan, mire nevetni kezdett. – Te sem remekelsz ezekkel a tulajdonságokkal!

- Legalább több közös van bennünk – szemei izzani kezdtek, gyomrom megugrott az egyre sötétedő szemeitől. Nem a félelem miatt, hanem a bizsergés miatt, amit okozott pusztán a nézésével.  – Tanulod tőlem a rosszat?

- Ne csináld Edward – sóhajtottam fel. – Nem akarom, hogy a következő fél év ezzel teljen el. Tudom, hogy rossz lesz a közelembe lenni. Próbálok a lehető legtávolabb kerülni tőled.

- Én nem ezt akarom – rázta meg fejét mosolyogva.

- Miért vagy ilyen jókedvű? – kérdeztem egyre nagyobb gyanakvással.

- Nem kéne annak lennem? – kuncogott fel vidáman. – Hiszen fél évem van rá, hogy visszahódítsalak. És lehetőleg nem is lesz olyan nehéz dolgom. Ha igazán szeretnéd Will-t, akkor elmentél volna vele, akármit mond Maria, vagy Sarah. Nem is nagyon aggódsz érte, ha mindig ilyen simán elengeded harcolni őt. Bezzeg, amikor James-től akartalak megóvni… - lógni hagyta a mondatot és öntelt vigyorával ajándékozott meg.

- Akkor még nem tudtam mire képes igazán egy vámpír. Persze, hogy féltettelek téged, titeket – úgy tűnt akármit mondtam, nem győztem meg Edwardot. – De Will jó harcos, Maria kiképezte, én is láttam, mire képes, így nem féltem.

- Scott kitalálta, hogy építsünk medencét a hátsó részhez – döbbenten tátogtam, szinte felháborított, hogy ennyire érdektelen a mondandóm iránt. És csak is azért, mert tudja, hogy mennyire meg akarom győzni az igazamról. Nem lehet neki igaza! Ingerülten fontam össze karjaimat mellkasomon, és durcásan néztem rá. Mire jó ez a beszélgetés? Semmi értelme, nem fogunk tovább lépni.

- Scott mindig is találékony gyerek volt – jegyeztem meg.

- Szóval Will meg akar ölni – meglepett ismét a témaváltás, nem tudtam mindent csak úgy követni. Edward szórakozottan felpattant, és elhúzva a függönyt kinézett az erdőre. – Jöjjön csak…

- Fejezd be! – minden idegszálam megfeszült a gondolatra, hogy ezek ketten összebalhézzanak. Valamelyik nem élné túl… - Edward úgy viselkedsz, mint egy éretlen kamasz! Will alig várja, hogy felhergeld őt. Nem akarok neki okot adni, hogy rád támadjon!

- Előbb utóbb meg kell küzdenünk a kegyeidért – ha nem tudtam volna biztosra, hogy Edward vámpír, azt mondtam volna füvezett. A vigyora majd szétrepesztette arcát, szemei még mindig boldogan csillogtak, akár egy gyereknek.

- Nem, nem kell – motyogtam grimaszolva, majd felálltam az ágyból. – Te csak voltál, Will pedig van.

- Fél évig én leszek – kuncogott fel. Egyre jobban ingerelt a viselkedése, valósággal szórakozott velem. – Ő lesz a volt. És meglátod, hogy utána is marad ez a felállás!

- Menj el – mondtam határozottan, és karba fontam kezeimet. – Aludni szeretnék.

- Szívesen maradok, ha neked jobb lesz – elfordítottam fejemet, hogy ne kelljen belenéznem pajkos tekintetébe. – Még az altatódat is eldúdolom.

- Még mindig itt vagy? – mérgemben toporogni kezdtem, és továbbra is elnéztem Edward mellett, aki kuncogva elindult felém.

Egyre jobban kivert a víz, ahogy lassan lépdelt felém. Melegebbnek éreztem a levegőt, sőt, mintha a levegő is egyre kevesebb lett volna. Nyeltem egyet, mikor megtorpant közvetlenül előttem, és hogy ne sérüljön büszkeségem, pökhendien felemeltem fejemet és szemeibe néztem.

Zihálni kezdtem, és hátrébb léptem egy lépést.

- Csak nem félsz?

- Nem az a félelem, amire te gondolsz – motyogtam elszégyellve magamat. – Bár kétségkívül tartanom kellene sok mindentől.

- Én nem foglak téged bántani – mondta hirtelen elkomorulva. – Látom rajtad, hogy félsz, amikor Will közelébe vagy. Pedig, sose bántott téged, igaz?

- Nem – határozottan megráztam fejemet.

- Szeretném, ha elmondanád nekem, ha bármi ilyesmi történik – teste megfeszült, és ajkait összepréselte.  – Senki nem érhet hozzád.

- Köszönöm – Will-nek ilyesmiben nem hazudtam. Edward tényleg megvéd mindentől és mindenkitől. Arca ellazult, majd gyengéden mosolyogni kezdett.

- Jó éjt Izabella – olyan lágysággal ejtette ki nevemet, hogy térdeim megremegtek. Hideg lehelete borzongatta arcomat, majd alig érintve bőrömet, puszit nyomott járomcsontomra.

- Jó éjt Edward – suttogtam, majd viszonoztam gesztusát. Hideg bőre szinte jólesett felhevült testemnek, gerjesztően hatott rám, ahogy ajkaimmal megérintettem márványkemény arcát. Legszívesebben tovább mentem volna, végig csókolva minden porcikáját, de elléptem, mielőtt elveszteném a fejemet.

Felemeltem fejemet, csak milliméterekre volt arcunk egymástól.

- Holnap találkozunk – mormoltam, mikor elfordultam tőle.

- És beszélsz Scottal, ezzel a medence dologgal.

Mosolyogva bólintottam, majd megvártam, amíg becsukja maga mögött az ajtót. Kifújtam a levegőt, ami a tüdőmbe rekedt, majd mélyen felsóhajtottam. Ólomként nehezedett rám az álmosság, bár elég nehéz lesz pihennem, mikor tudom, Edward csak néhány ajtónyira van tőlem. Will pedig kilométerekre innen. Megráztam fejemet, hogy kiűzzem az erkölcstelen gondolatokat, majd felhajtottam takarómat, hogy visszafeküdjek az ágyba. Neszelést hallottam a hátam mögül, kidülledt szemekkel pördültem meg a hívatlan látogató felé.

- Mi lenne, ha nem kéne elbúcsúznunk egymástól?

- Jó éjszakám lenne– vigyorogtam, majd egy lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, és Edward nyakát átkarolva mohón megcsókoltam. Mosolyogva viszonozta heves támadásomat, ajkaink vadul falták egymást, de mindketten tudtuk ennél tovább nem mehetünk. Legalább is én tisztába voltam vele, de ahogy éreztem Edward nem. – Edward aludjunk jó? – felsóhajtottam, mikor elkezdte nyakamat kényeztetni. Képletesen értettem persze, de megértette, és tiszteletben tartotta.

- Jó – elszakadt tőlem, majd még apró csókot lopott, aztán mindketten befeküdtünk az ágyba. Kellemes érzés volt, az erős és védelmező karjai közt lenni. Ajkai cirógatták arcomat, vállamat és karomat, miközben hasamat simogatta.

- Holnap kapsz tőlem valamit – mormolta halkan fülembe. Tudta, hogy nem szeretem az ajándékokat, de ezúttal kivételt tettem. Egyelőre, csak hagytam, hogy érzelmeim vezessenek. A pillanatnak kell élnem, hiszen fél év múlva, már ilyenre nem lesz lehetőségem.

- Ezzel nem érsz célba, tudod jól – motyogtam, már félálomba.

- Ezt használni tudod, és nagyon fogsz neki örülni, majd meglátod – kuncogott fel édesen. Kérés nélkül kezdte dúdolni az altatómat, én pedig hagytam, hogy kisebb bűntudattal a szívemben, de örömtelien merüljek álomba. Holnap majd foglalkozok Will-lel! Egyelőre csak boldog voltam, hogy Edward karjai közt fekszek.

folyt.köv.

na hát egyelőre ennyi lett volna, de sietek a kövivel, szerintem sikerül most hamar hoznom :) Még nincs vége a szavazásnak, de nagyon köszönöm, aki voksolt :D Még nem kezdtem bele, akit esetleg érdekel :)

Nagyon nagyon szépen köszönöm az előzőhöz írt kritikákat, nagyon örültem neki és írtóra hálás vagyok érte! Remélem ehhez is kapok párat ^^

Jut eszembe kérdés: aki esetleg tudja, hogy honnan lehet letölteni A szürke ötven árnyalatának második kötetét, vagy akinek megvan az elküldi nekem?! Azt mondták augusztusba fog kijönni, és azt reméltem, hogy már valakinek meg van :) Egyébként gépen olvastam el én is, az első könyvet és ajánlom mindenkinek :) Nekem nagyon tetszett, igaz prűdeknek nem ajánlott, de egyébként nagyon jó könyv :))