részlet+1 dolog

Sziasztok! Kérdésben burkolt kéréssel fordulnék hozzátok és egy kis helyzetjelentés. 
Nos, először is, mint tudjátok a Bűvölet történetemet befejeztem. Magam se tudom mi volt a legpontosabb oka, de azt hiszem, maga a történetbe untam bele. És ha már én magam se élveztem a töri írását, akkor ott probléma van. Meglátom, hogy fogom-e folytatni, természetesen egyelőre csak az új történetre szeretnék koncentrálni. Tudom, sokan arra szavaztok, hogy szeretnétek a folytatást... egyelőre én hadilábon állok vele, de HA valakinek volna ötlete folytatni, és szeretne is belevágni, arra teljes joggal átruházom. Csupán annyi a feltételem, ha innen folytatja, akkor tüntesse fel a nevemet, hogy meddig írtam én. Onnantól kezdve nem érdekel mit kezd vele. (az se hátrány, ha közbe megszületne valakiben a történet, és közben én is folytatnám, hiszen kicsi az esélye, hogy ugyanaz lenne a történet menete)

Másodszor: Mint sok író, én magam is nagyon, de nagyon csalódott vagyok, ha a kritikák száma kevés, miközben olyan sokat dolgoztam egy fejezeten. Tudom, hogy sokatok inkább csak lustaságból nem ír. Ismerem, mert én is gyakran csinálom ezt, és ha abban a pillanatban nem is, de máskor biztos írok pár szót az illetőnek. Szóval arra kérlek titeket, hogy írjatok nekem. Én nem fogom megszabni, hogy hány kritikától fogok hozni fejezetet, mert azt gondolom ez nem fair azokkal szembe, akik eddig mindig szántak rá időt, hogy írjanak. A fejezeteket mindig úgy írom, ahogy nekem a legjobb, és a legtöbb időm van rá. De azt gondolom, amikor fel is tüntetem, hogy nem tanultam (és nem direkt, hogy írjatok) mert inkább írtam nektek, hogy minél hamarabb olvashassátok, az szerintem elég nagy szemétség, hogy semmibe véve a fáradozásaimat lesz*arjátok az egészet. Ezzel semmi gond nincsen egyébként, ne írjatok semmi gond, de az kicsapta kicsit a biztosítékot nálam, mikor láttam, hogy valaki arra szavazott, hogy olyan rosszak az írásaim, hogy inkább nem nyilatkozik. Oké rendben, én tüntettem fel, de soha nem gondoltam volna, hogy lesz olyan valaki idióta paraszt, hogy meg is szavazza. Akkor könyörgöm minek olvassa? Mit keres akkor a blogomon? Majd akkor pattoghat, ha jobbat ír. Nyilván én se vagyok tökéletes, sokat kell még fejlődnöm, de azért ez piszkosul rosszul esett. Na mind1, visszatérve a kritikákra, nagyon szépen kérlek titeket, hogy írjatok nekem. Természetesen már a pipákkal is nagyon, de nagyon meg vagyok elégedve, de annál szomorúbb, hogy mennyivel kevesebb a kritikák száma. Viszont, akik folyamatosan írnak nekem, azoknak hatalmas nagy hála jár, és miattatok nem hagyom abba az egészet! Vannak emberek, akik tudják értékelni az ember munkáját! 
És még valami. - HA valaki sokáig írt nekem kritikát, az hogy lehet, hogy most már nem ír? A történet nem szimpatikus, nem tetszik? Vagy én fejlődök visszafele és egyre rosszabb vagyok? Meglehet mondani, minden kritika csak segít, de kérlek, akkor mondjátok meg nekem! (vagyis írjátok le) 

Harmadszor és egyben az utolsó dolog. Ahogy már írtam pár helyen a héten kevés szabadidőm lesz. Szombaton lesz a szalagtűzőm, ma főpróba volt, holnap ismét táncom lesz, pénteken pedig szintén soká jövök haza. Nem tudom mennyi időm lesz, próbálok úgy kalkulálni, hogy minél hamarabb felkerüljön a friss. Ha a héten nem is, hétfőn (talán/biztosan) rakok fel frisset! Addigra ki is józanodok az ünneplésből xD 
Na jóccakát nektek, csak ennyit akartam. :)

kis részlet a köviből!

"- Milyen sok lemezed van - jelentettem ki meglepődő mosollyal, majd néhány előadót meg is néztem.

- Volt időm felhalmozni őket - hangján hallottam, hogy szintén mosolyog, én pedig sóhajtva felé fordultam.

- Nem akarok zavarni, csak.. köszönetet akartam mondani neked - óvatosan felpillantottam,de Edward kifejezéstelen arccal tekintett rám, habár szája megrándult az elfojtott mosolytól.

- Én is jól éreztem magam este. Furcsa volt emberrel lenni ilyen sok ideig - halk kuncogás tört ki belőlem, de megkomolyodva megráztam fejem.

- Nem erre értettem, de én is jól éreztem magam. Köszönöm a vacsorát és az estét. Örülök, hogy végre kicsit meg ismerhettelek - szívből jövő mosolyt villantottam fel, amit viszonzott. - De nem csak ezért vagyok hálás, hanem a... diszkréciódért is. 

- Senkinek nem tartozom elszámolással a tegnap este történekről - mondta kicsit hidegebb hangnemben. - Még Vicky-nek se fogok mindent elmondani. Akár a feleségem, akár nem, nincs semmi köze a te magánéletedhez. Én is csupán a szemtanúja voltam a kiborulásodnak, de nem vagyok érintett ebben a dologban. 

Bólintottam, és ismét hálát adtam magamban, hogy Edward ennyire régimódi. A Cullen család összes tagjától megkaptam volna a hallgatást pecsétjét, azonban külön örültem neki, hogy Edward félre téve a kettőnk között lévő feszültséget, ezt félretette és úgy viselkedett, mint egy igazi úriember. Zavartan toporogtam előtte, majd mosolyt erőltettem magamra. Valahogy kényelmetlenül éreztem magam a hatalmas hálószobában.

-Köszönök mindent még egyszer!

- Nincs mit - aranyos, csibészes mosoly ült ki arcára, és szórakozottan figyelte kínlódásomat. Kifelé siettem a szobából, de eszembe jutott reggeli gondolataim, és útra készen nyitva hagytam az ajtót, de visszafordultam Edward felé.

- Amit tegnap kérdeztél... - Edward összeráncolt szemekkel nézett rám, majd felállt a helyéről és kérdőn közelebb sétált. - hogy bánom-e, hogy még nem vagyok a felesége...

- Igen...?

- Nem - arany barna szemei visszatükrözték az én fájdalommal teli tekintetemet, de őszinteség sugárzott belőlem. - Nem bánom - jeges kezek szorították össze szívemet, és szaggatottabban kezdtem venni a levegőt. Még is, a vállaimról, mintha tonnás zsákok pottyantak volna le. "