11. Fejezet

Hamarabb meg kellett írnom, mert holnap nem lesz rá időm és vasárnap se :) A 12.-et már elkezdtem és hát alaposan megfogtok lepődni úgy vélem :D jó olvasást ehhez, kommizzatok :)

- Asszem kibeszéltük magunkat – kuncogta Bella, mire belecsókoltam nyakába. Karját simogatva libabőrös lett tőlem, de furcsa mód, nem elhúzódott, hanem még jobban mellkasomhoz bújt.
- Egyetértek, ez kibeszélés volt a javából – mormoltam hajába, és magamhoz szorítottam.
- Elmegyek zuhanyozni, és éhes is vagyok – fordult felém, én pedig nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg. Puha, lágy ajkait csókolva eufórikus érzés tölt el, és engedve magamnak, hogy sokáig érzékeljem a kellemes bizsergést tovább ízlelgettem ajkait.
- Aludnod is kellene – mondtam neki elszakadva tőle, mire megrántotta vállát és felült. Kezem önkéntelenül mozdult meg és végig simított meztelen hátán. Ujjaim végigzongorázott gerince mentén, teste pedig azonnal reagált. Megremegett érintésem alatt és hátrafordult. Nem tudtam eldönteni, hogy a remegést a hideg bőröm vagy én magam váltottam ki belőle. Mosoly játszott édes ajkain és csintalan fény vegyült szemeibe.
- Ha itt maradsz – szólalt meg alkudozva, és visszafeküdt mellkasomra.
- Tényleg Ryan és Emmett karmai közé akarsz kerülni? – magamhoz öleltem derekánál fogva, és mélyet lélegeztem kábító illatából. A vére énekel nekem, de a vámpír most mélyen szunnyadt bennem. Helyette átvette egy teljesen másfajta érzés, egy gyötrelmes kín, ami nem okozott számomra fájdalmat.
- Nem akartam még nekik elmondani - motyogta vállamba. Leheletétől izmaim megfeszültek és nem tudtam megállni, hogy ne gördítsem magam alá.
- Ha itt maradok reggelig, akkor észre fogják venni, hogy valami nem stimmel és nekik semmi se szent tudod jól –barna szemei ismét foglyuk ejtettek, mint mindig. Ragyogó tekintetét az enyémbe fúrta, és végig simított arcomon. Elmosolyodtam magam, majd ajkaira hajolva kezdtem el őket ismét ízlelgetni. Sose fogok betelni vele, most, hogy megkóstoltam a tiltott gyümölcsöt. Végig simítottam oldalán, letúrva testéről a lepedőt, és nyakát kezdtem csókolgatni. Selymes bőre vonzotta a kezemet és a számat is. Elképesztő érzés volt ez a meleg, az én fagyos testem is felhevült tőle.Felsóhajtott és apró puszikkal halmozta el nyakamat és vállamat, kezével pedig hajamba túrt.
- Akkor nem mondjuk el nekik, legalább is egy ideig maradjon kettőnk között – hadarta egy szuszra, majd felnyögött mikor hasát kezdtem el csókolgatni. Minden porcikáját kívántam, nem tudtam megunni.
- Alice – motyogtam izmos hasába, mire hirtelen ült fel, ezzel rám hozva a frászt. Kezeivel megtámaszkodott hasamon, így kénytelen voltam feltérdelni.
- Alice, úristen ő látta, hogy mi…? – akadt meg és szemei kitágultak, majd lábát elhúzta oldalamról, és kimászott alólam.
- Nem ez volt neki az első, hogy látott valakiket… - szóltam utána, de nem figyelt rám, és nagy csalódottságomra felöltözött.
- Ezt hogy érted? – tette csípőre kezeit, miután felvette a köntösét. Nyeltem egyet végig nézve alakján, amit a vékony anyag csak kihangsúlyozott. – Azt mondtad, hogy előttem még sose….
- Félre értettél – nevettem el magam ezzel is elterelve a figyelmemet. – Alice-en kívül még van két pár a családban, ráadásul Emmett és Rosalie kapcsolata eléggé a fizikai vonzalomra épül. Tudja, hogy mit kell látnia és mit nem. Ki tudja magát szakítani a látomásból.
- Aha – nyögte, majd sarkon fordult és bevonult a fürdőszobába. Erős vágyat éreztem, hogy utána menjek, de nekem is jobb volt egy kis magány, hogy át gondoljak mindent. Nos, a beszélgetés nem éppen, úgy sikerült, mint terveztem. Sőt azt hiszem jobban, mint akartam. Visszafeküdtem az ágyába, ami tele volt az ő illatával és magamra rántottam a lepedőjét felhúzva egészen a mellkasomig. Amivel tisztában voltam az-az volt, hogy eddigi létezésem legszebb éjszakája volt a mai. Sose gondoltam volna, hogy Bella és én…

Nem úgy alakult a higgadt beszélgetés, mint akartam. Nem sokszor tudtak kizökkenteni a béketűrésből, de Bella makacs gondolata elég volt ahhoz, hogy forrjon bennem a düh. Ő se volt nyugodt, és az egész nappali a mi hangunktól zengett. Sose emelném fel a hangom egy nővel szemben, főleg nem Bellával szemben, és nem is rá voltam mérges, csak magamra.Rendben, meg valamilyen szinten rá.
- Edward fogd már fel, hogy itt nem csak rólam van szó! – kezei ökölbe szorultak és egy pillanat erejéig aggódtam, hogy saját magában fog kárt tenni.
- Tudom, hogy nem csak rólad van szó! – hadartam szemeimet forgatva, miközben még mindig azon izgultam, hogy nem fog-e fájdalmat okozni magának.
- Ha mi ketten együtt lennénk azzal téged is veszély fenyegetne, te fordított esetben kitennél ennek a kockázatnak? És megint nem csak kettőnkről van szó, hanem akkor már a családodról is! Nem lehetek ennyire önző, hogy csak is magam miatt mindenkit magammal rántsak a halálba! – jött újra ugyanazzal az érvvel, amit már átrágtunk a mai este folyamán nem is egyszer.
- Nem csak magad miatt Bella, hanem miattam is! Mit gondolsz, ha én nem akarnám, amit te, akkor most itt vitáznék veled? Azt hittem, Ryan jobb belátásra térített! – jutott eszembe bátyja, akivel kissé kimerítő beszélgetésbe bonyolódtam az erdő mélyén.
- És igaza volt, mindenben! Beláttam, hogy volt igazság abban, amit mondott, de nem merem ezt felvállalni – már nyugodtabban mondta, bátyja nevének említése elég volt, hogy lehiggadjon.
- Vagyis akkor hazudnál saját magadnak, és szenvednél csak ezért?- kérdeztem röpke tétovázás után.
- Ha ezzel tudom, hogy biztonságba tudhatlak akkor igen! – válaszolta egyből határozottan.
- Bella, vámpír vagyok, az életben mindenhol veszély leselkedhet rám! – vetettem ellent, bár én magam sem tudtam, hogy miért mondtam. Nem volt értelme, de aztán rájöttem, hogy ez még kapóra jöhet nekem, hogy meggyengítsem Bella határozottságát.
- Na, ez nem igaz, úgyhogy szívd vissza! Alig ha van, ami téged megölhet, vámpír létedre. – hadarta félre nézve és láttam szemében megcsillanni a félelmet.
- Ha nem akarsz kettőnket, akkor abba igenis belehalhatok! Nem érted? Érzek irántad valamit, te buta lány és nem érdekel, mibe kerül, de veled akarok lenni! – fogtam meg arcát, szeme pedig könnyesedni kezdett.
- Ha veled valami történik, abba én belepusztulok! – suttogta szemlesütve.
- Megígérem, hogy vigyázni fogok magamra és rád is! – igazat mondtam, csak éppen azt a részt nem veszem komolyan, hogy magamra is vigyázzak. Teljesen Bellára fogok koncentrálni.
- Én ezt… - nem akartam, hogy tovább ellenkezzen és végre megtettem, amire már két napja vágytam. Magamhoz rántottam és megcsókoltam.

- Lejössz velem enni? – lépett ki a fürdőszobából Bella mosolyogva. Viszonoztam a gesztusát, majd felkapva ruháimat, és utána mentem. Lassú tempóban robogtam le a lépcsőn, hiába akartam minden egyes pillanatot kihasználni, hogy a karjaimba tarthassam. A konyhában volt, rántottát csinált magának, legalább is azt hiszem, valami ilyesmit motyogott. Újból végig néztem vékony, formás lábain, karcsú alakján, kerek fenekén, kecses hátán. Nem akart a józanabbik felemre hatni, csak egy apró sortot és egy trikót kapott magára. Hihetetlennek tartottam, de a vágy ismét felülkerekedett rajtam, és ismét magamnak akartam tudni ezt a csodálatos angyalt. Ő tényleg egy angyal és alig tudom elhinni, hogy velem van. Nem tudtam megállni és mögé lépve, átkarolva derekát belecsókoltam nyakába. Egyik kezével simogatni kezdte karomat, míg másikkal tovább főzött. Nem akartam elereszteni, tudván, hogy milyen kevés időnk van még együtt.

- Hamarosan Ryan-nék hazajönnek – mondta halkan, mire a mikro órájára pillantottam. Már hajnali négy óra volt. Igaza volt, de a pillanatot nem akartam tönkre tenni.

- Szóval tűnjek el? – kérdeztem vigyorogva, mire váratlanul megfordult ölelésemben és ijedten nézett szemeimbe.

- Nem úgy értettem, csak… egyelőre még nem akarok nekik semmit mondani – sütötte le szemeit és zavartan nézett félre.

- Úgy is kifaggatnak, te is tudod – állánál fogva visszafordítottam fejét, hogy a szemembe nézhessen, majd az övéhez döntöttem homlokomat, és a ruha alól kivillanó bőrét simogattam.

- Szóval akkor nincs remény? – lehelte halkan, a gerincem mentén pedig ismerős borzongás futott végig.

- Letudhatod azzal a dolgot, hogy veszekedtünk, de Alice-t nem tudod átverni – mosolyogtam rá, mire elnevette magát.

- Őt amúgy is beavattam volna – rántotta meg apró vállait jókedvűen. – A fürdőszobába jöttem rá erre, hogy talán nem is kell aggódnom amiatt, hogy látott minket… szóval, hogy… szóval azt! – hadarta, de én jót mulattam rajta. – Csak félek, hogy túlpörög és a végén mindenki megtudja.

- Nocsak, már ilyen jó barátnők vagytok? – lepődtem meg, mire kihúzta magát.

- Nem csak vele, hanem Rosalie-val is – vigyorogta.

- Remek – forgattam meg szemeimet, mire beleütött karomba. Elnevettem magam harciasságán és durcás ábrázatán. – Egyébként emiatt nem kell aggódnod. Alice tartani fogja a száját. Egyrészt azért mert meg tudod kérni rá és egy barátnő esküje szent – legalább is így tudtam – másodszor imádja, ha a titkokba csak ő van beavatva és senki más. Neki egy külön élvezet, ha titkolózhat mások előtt.

Rettentő idegesítőnek találtam néha, de nagyon szerettem apró termetű hugicámat. Sosem volt testvérem, de ha lett volna, egy ugyanilyen kis túlpörgött idegesítő lánykát akartam volna.
- Mármint Jasper mellett? – kérdezte komoly arcot mutatva, de miután felfogtam mondatát hangosan nevetni kezdtem.
- Igen, Jasper mellett – bólogattam, de még mindig kacagva.
Hirtelen meghallottam Ryan és Alice hangos gondolatait és elkomorultam.
- Mi a baj? – fordult felém teljes testével Bella és aggódva figyelte arcomat. – Edward?
- Mindjárt ideérnek Alice-ék – válaszoltam és belenéztem íriszébe. Láttam felvillanni a megértést, és a szomorúságot. Megbeszéltük, hogy egyelőre senkinek nem kell tudnia semmit. Majd később beavatjuk őket, de egyelőre még mi sem tudjuk, hogy mit akarunk. Illetve tudjuk, csak egyikőnk se vallja be a másiknak. Roppant idegesítő, hogy mindketten tudjuk, mit érzünk, és mit érez a másik még is gyerekes módon takargatjuk. Elfedjük, a háttérbe szorítjuk, mintha nem is létezne, és csak akkor vesszük elő, ha csak kettesbe leszünk.
- Akkor itt a búcsú ideje? – hangja bágyadtan csengett és fejét is elkapta, hogy ne kelljen a szemembe néznie.
- Hamarosan találkozunk – ígértem neki és magam felé fordítottam.
- Gondolom, nem ketten leszünk – fintorgott, a szám pedig megrándult.
- Nem hiszem – nem értettem, ha őt is ugyanúgy zavarja, hogy titkolóznunk kell, akkor még is miért döntött így? Nem volt már időm megkérdezni, Ryan-nék hamarosan megjönnek.

Mielőtt Bella bármit is tudott volna mondani, végig simítottam arcán és gyengéden megcsókoltam. Próbáltam minden egyes érintést, érzést elraktározni, hogy kibírjam addig, amíg következőleg nem leszünk csak ketten. Lágyan játszadoztam ajkaival, de ő egyre hevesebben viszonozta és nyakam köré kulcsolta karjait. Belemosolyogtam a csókba, majd erősen magamhoz szorítottam egy időre – erősen memorizálva – hogy vékony, meleg teste az enyémnek feszüljön.
Váratlanul engedtem el, és mosolyogtam rá, amit késve viszonzott. Szemei fátyolosak voltak, ami nyilván az én hatásom volt és ennek nagyon örültem.

Már Bella is meghallotta a zajos lépteket és hangokat, amik felénk közelednek. Kicsit arrébb álltam, hogy még véletlenül se keltsek gyanút, miért állok olyan közel hozzá. Kínzó volt ez a pár centi távolság is, hisz itt állt mellettem még sem érinthettem meg. Bella arca is, ugyanarról a gyötrődésről árulkodtak. Elzárta a gázt, majd egy tányért elővéve leült az asztalhoz.
- Sziasztok! – robbant be Ryan hatalmas vigyorral a képén. Meg se lepődött mikor engem ott talált. – Mi a helyzet? Hogy telt az estéd? – testem aprót rezzent, mikor a fejében perverz képek millióit kezdte képzelegni, aminek én és Bella voltunk a főszereplői. Nem járt messze az igazságtól. Szemem sarkából rá néztem, a falat pedig nem ment le a torkán csak kínkeservesen.
- Jó reggelt Ryan! – köszöntem neki késve, amit észrevett, de hangosan nem kommentálta.
- Milyen volt az este? – kérdezte vissza Bella, majdnem ugyanazt.
- Áh nagyon jó volt! Emmett-tel iszonyat jót buliztunk! Kár, hogy nem jöttél, legalább röhögtél volna egyet – hálát adtam az égnek, hogy Ryan agya majdnem olyan felszínes, mint Emmett-té. Ha egyszer elterelik a figyelmét, akkor nem fog egyhamar visszatérni a saját kérdéséhez.
- Miért mit csináltatok? – nevette el magát a drága angyalom, de én nem láttam benne annyira sok kíváncsiságot, mint amennyit mutatott. De bátyja ezt nem vette észre.
- Áh nagyon jó volt! Hallod, olyanokat baromkodtunk! – a fejében lejátszotta az este történéseimet, én pedig mosolyogni kezdtem. – Kivételesen nem csajt néztem magamnak, de Emmett-tel olyat táncoltunk! Nem érdekelt minket, hogy nem tudunk táncolni, főleg nem a mai zenékre, olyat ökörködtünk a discoban, hogy csoda ki nem tiltottak minket! Emmett egyszer beleült egy asztalba lendületből össze is tört, aztán… – Ryan csak mesélt és mesélt, nem figyelt a külvilágra. Olyan volt, mint egy gyerek.
- És Alice-ék ezt végig nézték? – tudakoltam, csak hogy legalább fent tartsam a látszatot.
- Alice és Jasper hazajött nem olyan soká, hogy odaértünk. Jasper egy kicsit elvesztette az önuralmát a sok ember között, főleg amilyen meleg szokott lenni ezeken a helyeken, na meg a fülledt levegő csak még jobban erősíti az illatot, szóval Alice-el hazajöttek.
- És Rosalie? – állt fel Bella és mellém érve a mosogatóba pakolta a tányérját. Nem tudtam megállni, hogy legalább egy pillanatra ne érintkezzen a bőrünk, és véletlenül persze a karunk összeért mikor visszafordult. Jót mosolygott mozdulatomon, de őt is legalább annyira felvillanyozta ez az apró érintés, mint engem.
- Ő maradt és a koktélokat kóstolgatta – nevette el magát.
- És ízlett neki? – fintorogtam egy kicsit kizökkenve az álomvilágból, és tényleg meglepődtem Ryan szavain, na meg Rose tettén.
- Kíváncsiságból csinálta csak – rántotta meg vállát. – Míg mi táncoltunk, ő kísérletezett, hogy melyik a legjobb!
- És ez ment egész este? – kérdezte Bella hitetlenkedve, de mosolygott.
- Fogalmad sincs, hogy milyen jó volt! Legközelebb te is jössz! – fenyegette meg Ryan, mire elmosolyodtam magam.
- Persze, persze – legyintett Bella összevont szemöldökkel.
- Szóval ennyi! Nagyon jó volt, megismételjük szombaton – vigyorogta, és mintha elfáradt volna lerogyott Bella mellé egy székre. Már épp Bella nyitotta kívánatos száját, hogy mondjon valamit, de én megdermedtem, Ryan pedig kérdezett rám nézve.
- Te itt maradtál este?

nos, elég jól raktározzátok el, mert a köviben nagyon megfogtok lepődni :) remélem azért nagyon nem fogjátok a fejemet leszedni, de amúgy végig így terveztem :D