- Lejössz velem enni? – lépett ki a fürdőszobából Bella mosolyogva. Viszonoztam a gesztusát, majd felkapva ruháimat, és utána mentem. Lassú tempóban robogtam le a lépcsőn, hiába akartam minden egyes pillanatot kihasználni, hogy a karjaimba tarthassam. A konyhában volt, rántottát csinált magának, legalább is azt hiszem, valami ilyesmit motyogott. Újból végig néztem vékony, formás lábain, karcsú alakján, kerek fenekén, kecses hátán. Nem akart a józanabbik felemre hatni, csak egy apró sortot és egy trikót kapott magára. Hihetetlennek tartottam, de a vágy ismét felülkerekedett rajtam, és ismét magamnak akartam tudni ezt a csodálatos angyalt. Ő tényleg egy angyal és alig tudom elhinni, hogy velem van. Nem tudtam megállni és mögé lépve, átkarolva derekát belecsókoltam nyakába. Egyik kezével simogatni kezdte karomat, míg másikkal tovább főzött. Nem akartam elereszteni, tudván, hogy milyen kevés időnk van még együtt.
kérlek titeket, de szavazzatok, ahhoz a közvéleménykutatáshoz amit ma kitettem, mert szükségem lenne rá nagyon, hogy megtudjam írni a 12.et :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése